Nagy László: Engem ott lelőttek, de soha nem fogok félni!

A 2006-os Erzsébet téri brutalitásoknak – néhány szolgálatot teljesítő rendőr és több száz ártatlan civilhez hasonlóan - Nagy László is áldozatul esett: fél szeme világát adta ártatlanul az igazságért. Erről kérdeztük.

Nagy László ma is viseli és elszenvedi annak következményeit, hogy 2006. október 23-án ott volt – „rosszkor, rossz helyen” - az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepén. Azért, amit tettek vele soha, semmivel nem lehet kárpótolni, ő mégse bánja, hogy elment.

Azt mondja: most is ezt tenné, annak ellenére, hogy néhány áldozat, a mai napig nem szólal meg, ha erről kérdezik.

„Ők félnek, de én soha nem fogok! ” - vélekedik erről László.

A hatalom által kivezényelt rendőrök hajtóvadászatba kezdtek

Az 56-os ünnepség után, váratlanul támadtak rá a rendőrök, ugyanúgy, mint sok más ártatlan vonulóra.

„A megemlékezésről a Deák térre tartottam, ahol már nem engedtek le a metróhoz, és javában állt a csetepaté. A pajzsos rendőrök ott már ütöttek-vágtak mindenkit. Erre én visszamenekültem a Dob utcába, és ott lőttek le. Az Erzsébet tértől a Dob utcáig üldöztek minket a rendőrök. Ott egy-két kávézóba is bemenekültünk, de még oda is bejöttek utánunk és néniket, bácsikat vertek tonfával válogatás nélkül. És senki nem tudta, hogy miért?! Semmit nem mondtak, csak ütöttek. Mielőtt kilőtték a szemem, láttam olyat is, hogy az anyuka tolja a babakocsit, és kirúgják a kocsiból a gyereket” – emlékezik vissza Nagy László.

Miután kilőtték a szemét, az élete is tönkre ment

„Elvesztettem az eszméletemet, az volt a szerencsém, hogy közel volt a mentő, és rögtön beszállítottak a Honvéd Kórházba. Onnantól megváltozott minden. Tönkre ment a 12 éves kapcsolatom, elvesztettem a munkámat, utcára kerületem, és ha nem lettek volna a barátok, csöves lettem volna. Ezt kárpótolni nem tudják. Egyáltalán nem tudják” - mondja a 2006-os Gyurcsány-terror áldozata.

Ez történt 2006. október 23-án, a forradalom 50. évfordulóján

„Hazudtunk reggel, éjjel, meg este!” - Az őszödi beszéd 2006. szeptember 17-i nyilvánosságra kerülésével Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, a hazugságra épülő baloldali kormányzás kudarcát ismerte be, vélhetően belső hatalmi harcok eszközeként. A magyarok közhangulata emiatt egyre rosszabb lett, így 36 nappal később, október 23-án az igazság és szabadság eszméje különös erővel bírt. A rendőr attack legvéresebb támadása délutántól estig tartott, ugyanis a Gyurcsány-kormány ellen tüntetőket és a békésen 56-ot ünneplő tömegeket egy irányba terelték. Így a két csoport összeért, és a rendőrség válogatás nélkül agyba-főbe vert mindenkit, akit ért. Lovasrohamokat indítottak, vízágyúval oszlattak, könnygázt használtak, gumilövedékkel lőttek, ráadásul közelről. Szemeket lőttek ki, védtelen nőket és idős embereket botoztak. Mindezt úgy, hogy a zsaruk azonosítatlanok voltak, tehát az áldozat nem tudta feljelenteni sem azt, aki tönkre tette az életét, az elszabadult ütlegelés során.