Kovács Attiláné Nágl Mária nem a vendéglők különleges kínálatából ismeri a szalontüdőt. Mióta az eszét tudja, főzték otthon, és eszik most is a családjával, még az unokák is szeretik.
„Sváb lány vagyok, szeretjük a szalontüdőt, egyszerűen gyorsan megvan, és még finom is. Gyakran készítem vendégeknek is, akik ha megkóstolták, el is felejtik az ismeretlen és ezért bizarrnak tartott belsőség ételről alkotott előítéleteiket. Ajánlom kipróbálni, legalább egyszer.”
1 kg sertéstüdő
1 db szív
1 db nyelv
hagyma, fokhagyma, só, bors, babérlevél
Mártáshoz
10 dkg liszt
zsír
bors, mustár, tejföl
ecet vagy citrom, cukor
1 kg liszt
4-5 zsemle
2 tojás
víz
só
A tüdőt, a szívvel és a nyelvvel felöntjük a babérlevéllel, sóval, egész borssal ízesített vízzel, hozzáadjuk a vöröshagymát és a fokhagymát héjastól, és puhára főzzük. Jó nagy lábost válasszunk, mert a tüdő kidagad a fazékból, ahogy ezt Szabó Lőrinc verséből is tudhatjuk. („Kicsi vagyok én,/ majd megnövök én,/ mint a tüdő a fazékból,/kidagadok én”).
Zsíron rántást készítünk 10 dkg lisztből, fűszerpaprika hozzáadásával, majd felöntjük a kihűlt léből, amiben a tüdő főtt. Borsot, mustárt, tejfölt teszünk bele, és a végén még ecettel, cukorral is ízesítjük. Az étkezésünk közvetlenül kihat hangulatunkra és teljesítményünkre is. Ne bízzuk ezt a véletlenre, főzzünk és együnk jól!
Olajon megpirítjuk a kockára vágott zsemlét, majd ezzel együtt a lisztből és a tojásból sűrű galuskatésztát keverünk. Ha kihűlt a massza, a forró (tüdőt) főzőlébe kanállal beleszaggatva kifőzzük a zsemlegombócokat. Fontos, hogy azon melegében tálaljuk, ne hagyjuk kihűlni!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre