Felcsillant a remény, hogy viszontlátja a dombrádi család a fiukat, Hadi Róbertet, akinek még januárban veszett nyoma. Azóta nem adott életjelet magáról, de szülei nem adták fel a keresését és minden követ megmozgatnak, hogy a nyomára bukkanjanak.
Hadi Róbertet január 9.-én látták utoljára. A 30 éves paranoid skizofrén fiatalember dolgozni indult, de azóta nyoma veszett. Kisvárdán járókelők még látták leszállni a buszról, amit a térfigyelő kamerák felvételei is megerősítettek. Azonban nem a munkahelye felé indult, hanem ellenkező irányba. Azóta mintha a föld nyelte volna el, nem adott életjelet magáról. A családja bízik benne, hogy még viszontlátják szeretett gyermeküket.
A fiatalember betegségére hét éve derült fény. Előtte élte a fiatalok izgalmas hétköznapjait: iskolába járt, karosszérialakatosnak tanult a barátaival találkozott. Egyik napról a másikra jelentkeztek nála a betegség tünetei. Azóta hallucinációk és téveszmék kísérték az életét. Folyamatosan azt képzelte, hogy követik és még a tévéből is megfigyelik. Az orvosai nem tudják pontosan megállapítani, hogy mi váltotta ki nála a betegséget.
A fiunk sajnos magasfokú autista, így az orvosok arra gyanakodnak, hogy egy költözés során a megváltozott környezet miatt alakultak ki nála a súlyos tünetek
- mondta aggódva a nevelőapja, Bartha Zsolt, aki azóta sem tud beletörődni Robi eltűnésébe.
Pszichológushoz jártunk vele, de az állapota annyira rossz volt, hogy onnan már haza sem jöhetett, hanem egyenesen a nagykállói pszichiátriai intézetbe vitték gyógykezelésre
- folytatta Zsolt, aki hozzátette: miután kiengedték az intézményből nevelt fiát, gyógyszerekkel tartották fenn az állapotát.
Nem ez volt az első eset, amikor világgá ment a súlyosan beteg Hadi Róbert. A mostani eltűnését megelőzően egy évvel már történt vele hasonló. Annyira félt, hogy kórházba kell mennie, hogy inkább elmenekült. Szinte akciófilmbe illő módszerekkel rejtőzködött az őt keresők elől. Telefonjából kiszedte a SIM kártyát és összetörte. Neonszínű hátizsákját pedig a kabátjával takarta le, hogy tökéletes legyen a rejtőzködése. Akkor öt nap után az ukrán határ közelében akadtak nyomára az igazoltató rendőrök a Mátyus melletti erdőben. Az ezt követő időszakot rehabilitációs intézményekben töltötte Robi. Leszázalékolták és édesanyja gondnoksága alá helyezték. Szülei mindent megtettek azért, hogy be tudjon illeszkedni az emberek közé. Még munkahelyet is kerestek neki. Mikor utoljára látták, akkor is épp dolgozni indult.
Mindent megteszünk azért, hogy megtaláljuk. Folyamatosan közzéteszünk keresőposztokat a Facebookon, és amint bármilyen használható információval szolgál valaki, azonnal keresni kezdjük. De sajnos eddig ez nem vezetett eredményre, de nem adjuk fel! Nagyon félünk, hogy nem látjuk viszont Robit...
- aggódik Zsolt, akit néhány napja felhívott egy nő, hogy Róbertet a kettes metrón látta, a Deák Ferenc tér felé utazva. A család nagyon bízik benne, hogy az ismeretlen telefonáló valóban az a ő fiukat látta és a nyomára bukkannak, mielőbb viszontlátják.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre