Csütörtökön még azt hitte, hogy szakmai karrierje csúcsaként tapsvihar közepette állami díjat vesz át, péntekre viszont megfordult vele a világ. Most abban reménykedik, hogy nem covidos… – számolt be a Borsnak Deák Bill Gyula, aki elmondhatatlan csalódottságának adott hangot.

A zenészt így hiába várta illusztris társaság, az utolsó pillanatban le kellett mondania élete egyik legnagyobb élményéről, hogy személyesen vegye át a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. A polgári tagozat kitüntetésében főigazgatók és sportvezetők részesültek, előadóművészként egyedül ő részesült a kitüntetésben, érthető, hogy a mellkasa feszült a büszkeségtől.

„Hogy konferáltak fel, kaptam tapsot?”

Nem tudtam elmenni, beteg vagyok, 39 fokos lázam van, itthon fekszem – mondta a telefonba Deák Bill, akitől a Bors arról érdeklődött, hogy hol maradt az ünnepségről.

Elmondhatatlanul örültem, hogy ilyen magas kitüntetésben részesültem. Nagyon nagy dolog ez!

A muzsikusnak a telefonban percről percre be kellett számolni, hogy miként zajlott az ünnepélyes átadó, kik voltak ott, milyen titulussal konferálták fel és kapott-e tapsot?

Hogy konferáltak fel? Énekes? – kérdezte őszinte kíváncsisággal a hangjában. Előadóművészként – válaszolt neki a Bors munkatársa, Bill pedig azonnal beszámolt a mellette ülő feleségének: „Hallottad? Előadóművészként!

Ezek után az énekes azt kérdezte, kik kaptak még Magyar Érdemrend tisztikeresztet. A lap munkatársa elmondta neki, hogy két orvos főigazgató és a jégkorong-akadémia elnöke, Bill újra a feleségéhez fordult: Marika! Micsoda komoly társaságba kerültem, orvosigazgatók kapták ugyanazt a díjat, amit én. Bill arra is kíváncsi volt, hogy megtapsolták-e, amikor bemondták a nevét. Az igenlő választól meghatódott.

„Reménykedem, hogy nem kaptam el a vírust”

Úgy vártam ezt a napot, mint egy kisgyerek – mondta Bill.

Kikészítettem az öltönyömet, a nyakkendőt…Ezek azóta is a szobában lógnak, én pedig fekszem, és abban reménykedem, hogy nem kaptam el ezt az átkozott koronavírust. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen peches vagyok… A kitüntetést természetesen utólag majd megkapom, és nagyon fogok neki örülni, de nagyon jó lett volna a Pesti Vigadóban, ünnepélyes keretek között, Kásler miniszter úrtól átvenni. Annak azért van rangja! A szívem megszakad, hogy nem vehettem át a kitüntetésemet, de ezzel együtt is azt érzem, hogy nagyon boldog vagyok, nagy megtiszteltetés, hogy megkaptam. Így alakult… Most egy pár percig kiörömködöm magam, aztán arra összpontosítok, hogy meggyógyuljak. Köszönöm azoknak, akik a távollétemben is megtapsoltak – tette hozzá.