Minden szükséges óvintézkedést betart Koncz Gábor. A Kossuth-díjas színművész nagyon várja már, hogy visszatérhessen az Újszínház színpadára, és ismét találkozhasson imádott közönségével. A koronavírus-járvány azonban az ő életét is megváltoztatta: eddigi élete során nem tartott soha, semmitől, de ez a vélekedése mostanra megváltozott.

– A félelem szó hiányzott a szótáramból egészen mostanáig, amikor egy láthatatlan ellenséggel, a koronavírussal állok szemben. Tehetetlennek érzem magam. Egészen mostanáig jól éreztem magam. Veszélyben vagyok, habár a koronavírus az én szervezetemet szerencsére nem támadta meg. Nem lehetek azonban teljesen biztos abban, hogy ez nem is fog bekövetkezni – mondta el a Metropolnak Koncz Gábor, aki várja már, hogy megkapja a koronavírus elleni vakcinát.

– Regisztráltam az oltásra, és bízom benne, hogy hamarosan sorra kerülök, mert sok dolgom van még ebben az életben. Szeretnék színpadon játszani, átélni a művészet örömét, és minél több időt tölteni a feleségemmel, a lányaimmal és az unokáimmal. Szeretek élni, nagyon szeretek. Még akkor is, ha hiszek a reinkarnációban. Csak az a baj, hogy mire az ember megtalálja az életre a megoldást, már nincs ideje megélni. Soha semmi aranyat nem gyűjtöttem, nekem a zab volt az arany, amit az imádott lovaimnak adtam.

A színművész roppantul büszke arra, hogy úgy tudott évtizedek óta sikeres színész maradni, hogy soha egyetlen botrány sem övezte a szakmai életét.

– Én az egész életemet tisztességben, becsületben éltem. Úgy éltem, ahogy helyesnek tartottam, bár a becsület ma már nem divat, de vannak, akiknek még fontos; idetartozom én is. Tudom, hogy idővel kamatozik. Egyszer egy nagy ember azt mondta nekem, hogy azt szereti bennem, hogy úgy őriztem meg a népszerűségemet, hogy semmilyen balhét nem csináltam. Nem kell szégyenkeznem, hogy ügynök voltam vagy részegen elütöttem valakit. Soha nem akartam, hogy mindenki szeressen! Milyen ember már az, akit mindenki szeret?! Semmilyen. Moliére azt mondta: Mindenki barátja nem barátom nekem. Én azért szerződtem az Újszínházhoz, mert ott a nemzeti érzés prioritást élvez.

Fotó: Nemzeti Sport

Hiányoznak az őseink!

Koncz Gábornak megvan a véleménye a mai, liberálisabb színjátszásról is: úgy véli az efféle szellemiségnek van helye a palettán, de semmiképpen nem a középpontban.

– Nacionalista vagyok, és csak itthon vagyok otthon. A főiskolán nem nevelnek olyat, aki adja es aki kapja a pofont. Abból van rengeteg, aki lesi a verekedést! Bátrakat nemhogy nem ültetnek, de még gyomként sem teremnek. Hiányoznak a legendák, az őseink , a Rákócziak, a Széchenyiek, a Dobók, a Dózsák. Helyettük gagyi szappanoperák vannak. Ahogy hiányoznak a legendák, úgy nem ültetnek kendert sem, pedig az jó ingnek és kötélnek is! – fogalmazott a színészlegenda.

Nem nézi jó szemmel a celebkedést

A színésznek megvan a véleménye a teljesítmény nélküli ismert emberekről, és büszke arra, hogy ő soha nem haknizott a magánéletével a médiában, mégis elismert színészként tartják számon.

– Nem vagyok egy nyomulós valaki, azt is utálom ha valaki más nyomul. Szégyellem magam hogy vannak bizonyos színésznők, akik reklámot csinálnak azzal, hogy várandósan fotóztatják magukat, vagy az apás szülés intim részleteiről számolnak be a nyilvánosságnak. Némelyik férfikollégám pedig húsz évvel ezelőtti történeteket idéznek fel, csak hogy foglalkozzanak velük. Jó lenne a nőket Lady Macbethként, a férfiakat pedig III. Richárdként látni a színpadon; akkor is, ha az kényszerszereposztás – vélekedik Koncz Gábor.