Koltai Lajos felesége közel egy éve veseproblémák miatt került kórházba. Sajnos nem javult az állapota, majd a koronavírus is megtámadta, végül 52 évnyi házasság után elveszítette Katit.

Őrzöm a feleségem fotóját”

A családom mindig körülvesz, összetartunk, de ez eddig sem volt másképp. Míg ő velünk volt, igyekeztünk együtt lenni a nagy ünnepeken. Most volt az első karácsony, amikor nem lehetett itt, ezért volt ez nehezebb számunkra. Vigyázunk egymásra, a koronavírus miatt felállított szabályok betartása mellett velem voltak a gyerekek. Őrzöm a feleségem fotóját, beszélek hozzá, az ünnepekkor is velünk volt. Ugyanúgy érintetlen az otthonunk, mint amikor Kati még élt. Meg tudom simogatni a ruháit, és nem fogok – természetesen erre senki nem is kér – soha megválni a holmijaitól. A szilvesztert bár egyedül töltöttem, de soha nem volt számunkra igazán fontos – kezdte a Bors érdeklődésére.

Tüdőgyulladás miatt kezelték”

A rendező még a középiskolában ismerte meg Bordás Katalint, ötvenkét évet töltöttek el boldogságban, teljesen természetesnek tartja, hogy felesége még most is vele van.

Nem kell és nincs szükség Kati elvesztéséről elterelni a gondolataimat, mert ma is együtt vagyunk, csak másképp, így a hétköznapokat is egy kissé másfajta módon tudom megbeszélni vele. Egyébként megvagyok, élem tovább az életemet – fűzte hozzá, aki két lányával és négy unokával a járvány miatt elővigyázatosan él.

Háromszoros oltott vagyok. Nemrég kiderült, hogy átment rajtam egy tüdőgyulladás, annak a nyomait kellett kiirtani, de azóta rendben vagyok. Egyik lányom sminkes, most fejezett be egy filmet, jön a következő, őket szinte kétnaponta tesztelik. Folyamatos kontroll alatt vagyunk, és mindenki nagyon komolyan veszi a járványt a családban, mert annyira sok rossz dolog történik körülöttünk – mondta a Borsnak.

Mesterképzést tanít az SZFE-en”

Koltai Lajos filmrendezõ ül a kamera mellett, a Sorstalanság című film forgatásán a Piliscsabán felépített német koncentrációs tábor díszletei között 2004-ben – MTI Fotó: Sándor Katalin

Lajos mindennapjai – mint ahogy évtizedeken át –, most is főleg munkával telnek. A tudását pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, rendező szakon, mesterképzés keretén belül adja át a csoportjának.

Kétéves művészképzésre kértek föl, tavaly kezdtem, január 28-án lesz a féléves vizsgánk. Azt a nyolc személyből álló osztályt tanítom, akiket én vehettem föl, nagyon szépen haladnak, és rendkívül komolyan veszik a tanítványaim. Mielőtt belekezdtem, egyetlen dolgot kértek tőlem, semmi mást ne csináljak, csak tanítsam magamat, mutassam meg az életművemet, amit nagyon elegáns dolognak tartok. Próbálom átadni a lelkemet, és azt a mérhetetlen tapasztalatot, ami a csaknem ötven év alatt rám rakódott a világ sok részéről, ezt sulykolom beléjük – mondta büszkén a Borsnak a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, rendező, érdemes művész.