Pásztor Erzsi megrázó vallomása: Vagy a színpadon, vagy a temetőben látom magam 5 év múlva

A 87 éves Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas, érdemes művész, a Soproni Petőfi Színház-, a Turay Ida Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Pásztor Erzsi az egyik legüdébb és legcsodálatosabb színfoltja a hazai kulturális életnek.

Pásztor Erzsi: „hamvasztást szeretnék”

Nincs olyan ember, aki ne emlékezne a mai napig a híres televíziós sorozatra, a Szomszédokra, amiben tizenkét éven át alakította Janka nénit, aki szeretett a pohár fenekére nézni. A művésznő nem csak a tévé képernyőjén vagy a színpadon nyújt nagyszerű alakításokat, hiszen megszámlálhatatlan filmhez és az utóbbi időben több gasztronómiai műsorhoz adta a hangját. A csodálatos Pásztor Erzsi is üzent a jövőbe és többek között azt is elárulta, hogyan látja magát öt év múlva, mit üzent a későbbi énjének és szeretteinek. Megrázó őszinteséggel beszélt arról is, mit kért a lányától, ha majd az ő ideje is eljön, és örökre búcsúzik az élettől, a színpadtól, a közönségtől, és mindenkitől, aki szereti...

„Két dolog lehetséges: vagy a színpadon, vagy a temetőben látom magam öt év múlva.”

„Hamvasztást szeretnék, mindig mondom a lányomnak, hogy a Farkasréti temetőben szeretném, ha elhelyezné a hamvaimat” – árulta el a színésznő, majd kitért arra is, mit üzenne későbbi önmagának.

Imádja a családja minden tagját

„Sajnálom, amiket elrontottam, de éles a nyelvem. Tudom, hogy volt olyan, akiket megsértettem, amikor ezt észrevettem, bocsánatot is kértem. De remélem, hogy nem sok ember lelkébe gázoltam bele.”

„Voltak olyan emberek is, akiket nem, vagy csak nehezen tudtam elviselni, tőlük is elnézést kérek” – mondta a Star magazinnak adott interjúban a színésznő, aki kitért a szeretteire is.

„Imádom őket, mindegyiket. A közvetlen családomat, az ő szeretteiket és az összes embert, akikkel együtt dolgoztam.”

„Ő olasz származású, ám ennek ellenére magyar irodalmon nőtt föl. Felnőtt korában írt nekem egy levelet, ami mindig megríkat. Egy önálló műsoromban – az ő engedélyével – fel szoktam olvasni egy részt belőle. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy jól cselekedtem, amikor magyar meséket mondtam neki és a magyar népmeséket videókazettán küldtem ki neki Olaszországba.”

„Az anyjáról, az apjáról, a nagyszülőkről, az őseiről. Egyszer eljött hozzám egy nyáron, két hetet töltött nálam. Végig bőgtük az egészet. Ezek után írta azt a levelet, amiben bocsánatot kért, amiért megríkatott, mivel sokat emlékeztünk, de neki muszáj volt tudnia a családja múltjáról. Abban a levélben azt írja, hogy azért faggatott engem mindig, mert csak általam tudta meg, hogy miért van az, hogy olasz létére is nagy benne a magyarság szeretete” – mesélte meghatódva a művésznő.