Az énekesnő kemény lelki tusát vív majd önmagával, miközben részt vesz az életét feldolgozni hivatott mozifilm készítésében. Nem lesz könnyű menet, de készen áll...
Zalatnay Sarolta hónapok óta trenírozza a lelkét arra a hatalmas munkára, ami rá és persze az életéről készülő film alkotóira vár a következő időszakban. Az énekesnő mindennél jobban vágyott arra, hogy sok év tervezés után végre valóban megszülethessen az egész estés mozi, de természetesen azzal is tisztában van, hogy nem fedhet el semmit, hiszen az élete tulajdonképpen nyitott könyv. A munka ugyanakkor sebeket szakít majd fel, mivel nemcsak a nézőknek, de önmagának is be kell majd vallania, hogy hol, mikor és miért hibázott. Mert hibázott sokat, és ezt jól tudja.
„Nagyon régi terv már a film, ami az életemről szól. Olyannyira, hogy az első gondolatok megszületése óta rengeteg minden történt velem, aminek bele kell kerülnie, ha őszinte mozit szeretnénk.
Márpedig ez mindkét részről alapelvárás volt már akkor, amikor először ültünk le egy asztalhoz, hogy formába öntsük a tervet
„Az őszinteség pedig bizony fájdalmas, hiszen azt jelenti, hogy nekem keményen szembe kell néznem önmagammal, vagyis nem kenhetek el semmit, és nem ringathatom magam abban a »boldog« és téves tudatban, hogy én mindent jól csináltam” – kezdte a Borsnak az énekesnő, aki egyfajta gyógyírként tekint a készülő filmre, még ha az út maga fájdalmas is lesz.
„Ahogy minden embernek, nekem is voltak jó és rossz döntéseim az életem során. Ha a rosszakat vesszük alapul, akkor talán a legrosszabb mindenkinek azonnal eszébe is jut. Ezt a terhet életem végéig cipelnem kell és ezt a készülő filmből sem lehet majd kihagyni. Tudom, hogy sebek tépődnek majd fel, de ez az én életem és minden egyes mozzanatát vállalom. Ez a film lesz az én gyógyulásom, vagy ha úgy tetszik, az El Camino-élményem. Végigmegyek az úton és a végén én is kapok egy tiszta képet” – fogalmazott Zalatnay, majd felidézte azt a döntését, ami szintén nagy hangsúlyt kap majd a készülő alkotásban és, ami egy életre kétségeket hagyott benne.
„Sokszor emlegetem különböző interjúkban az 1967 és '69 közötti időszakot, amikor Angliában éltem és kezdtem karriert építeni. Igen, máig azt gondolom, hogy az volt életem nagy lehetősége arra, hogy világszerte ismertté váljon a nevem. Sarolta Redként benne volt a pakliban, hogy az akkori politikai helyzet miatt tényleg befussak, mint az egyetlen énekesnő, akit kiengedtek a vasfüggöny mögül. Két év után jött az üzenet, hogy döntsek, vagy maradok és többé nem térhetek haza, vagy azonnal visszatérek Magyarországra.
Akkor én a hazámat választottam és nem is bántam meg, hiszen szép karriert építettem, de ma is ott munkál bennem a kérdés, amit soha, senkinek nem lenne szabad feltennie magának: mi lett volna, ha…?
– magyarázta Cini, aki a tervek szerint a forgatások alkalmával visszatér majd Londonba, ahol ha választ nem is kap a kérdésére, talán egyszer és mindenkorra belenyugodhat a majd öt évtizede meghozott döntésének következményeibe. „Amikor eszembe jut az a két év és az abban rejlő lehetőség, mindig azzal nyugtatom magam, hogy talán nem is a világsiker, csak egy füstös glasgow-i kocsma várt volna rám" – nevetett az énekesnő.
Zalatnay Sarolta számára egyébként is érdekes időszak ez, hiszen nemcsak a készülő film, de egy éppen 50 éve megjelent album újrakiadása is időutazásra vitte őt. „Azt nem mondanám, hogy elfelejtettem a Hadd mondjam el címmel megjelent 1973-as lemezt, de tény, hogy a koncerteken nem énekeltem róla dalokat, pedig fantasztikus, a korát messze meghaladó albumot raktunk össze akkor a Skorpióval. Most, hogy egy finn kiadó újra piacra dobta, én is újrahallgattam és mindent visszahozott bennem azokból az időkből. Igazi időutazás volt. Néhány nótát le is porolok és viszem a koncertekre” – ígérte az énekesnő.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre