Szerencsére a krónikák megőrizték az első „bolond” nevét, aki arra adta a fejét, hogy autóba üljön. Ő nem más, mint Hatsek (Hatschek, mert nevét mindenütt másképpen írják) Béla. Ő rendelte ugyanis az első igazi autót, egy Benz Velót, amely 1895 nyarán érkezett a magyar fővárosba. Akkoriban annak még neve sem volt.

Az első automobilista

Hatsek Béla (1858– ?) ismert optikai műszerész volt. Lát- és műszer, villamos jelző és villanyvilágítási üzlete volt Budapesten először a Váci utca 11., majd az Erzsébet körút 5. alatt, és műszemkészítő üzeme Bécsben. (Cégének pontos neve egyébként: „Első Magyar és Ausztriai Emberi Műszem Készítő”). Leszármazottai ma Los Angelesben élnek.

Benz Velo kocsin a Hatsek család: Béla mögött kislánya, Hatsek Adrien Janka üldögél. Hatsek Bélának egy fia is született, Hugo, aki később a műszemgyár vezetését vette át. Fotó: Arcanum.hu

Az első budapesti gépkocsi

A jármű egy kétüléses 1894-es Benz volt, mégpedig a sorozat harmadik darabja. A gyártó: Benz & Cie Gasmotorenfabrik Mannheim, ezt a típust 1894-től 1898-ig gyártották. A kocsi jellemző adatai:

Hossza: 2300 mm
Magassága: 1400 mm
Szélessége: 1300 mm
Tengelytáv: 1380 mm
Nyomtáv 1080 mm
Motor: egyhengeres, fekvő elrendezésű, vízhűtéses
Motorteljesítmény: 3 lóerő 600 ford/perc mellett.
Gyújtás: elektromos.

Fotó: Arcanum.hu

Az első kilométerek Budapesten

Az Oktogon téri Savoy kávéházban üldögélt egy nagyrészt műszaki beállítottságú emberekből álló társaság, ehhez a társasághoz tartozott az első autót megrendelő Hatsek Béla is. Egy hét múlva Hatsek úr lakásán Straube úr, a gyár mérnöke csengetett be. Tóth Mihály 1967-es visszaemlékezéséből tudjuk, hogyan is történtek a dolgok. Egy festékkereskedésben benzint és olajat vásároltak, és együtt mentek a Józsefvárosi pályaudvarhoz. Állítólag a fuvarlevélen pirossal vastagon volt aláhúzva a szó: automobil. A kis Benz lassan legurult a rámpáról és mindketten felültek szépen a kocsira és elhajtottak. A szóbeszéd szerint az oktatás a Népligetben kezdődött és délután Hatsek Béla már egyedül vezetett. Másnap, immár a mérnök nélkül szerette volna barátainak megmutatni új szerzeményét. Amerre csak elhaladt, mindenütt leállt a forgalom, annál is inkább, mert a konflisok elé fogott lovak idegesek lettek a nagy durrogástól, bármerre is ment. Amikor megérkezett az Oktogon téri kávéház elé, mindenki felugrott a helyéről. Pillanatok alatt óriási tömeg verődött össze. A jelenlévő két rendőr nem bírt a közönséggel, erősítést kellett kérni. Állítólag hamarosan megérkeztek a tűzoltók is, alig lehetett őket lebeszélni arról, hogy „eloltsák” a fura szerkezetet. Hogy végül Hatsek úr hogyan jutott haza, nem tudjuk, de azt igen, hogy a híres Király utcai Mandl mulatóban dal született az első autósról:

Jön a Hatsek és úgy zörög,

az utca-nép pedig röhög.

Elöl zörög, pöfög hátul,

hogy az ember majd elájul.”

A fáradhatatlan újító

A műszaki dolgok iránt olthatatlanul rajongó Hatsek Béla a hazai autóbusz-közlekedés megteremtésére is tett hiábavaló kísérletet. 1895. október 17-i keltezéssel a Székesfővároshoz küldött „kérelmezvényt”, amely a „Társas motorkocsi (automobil) üzemvitelének felállítására iparengedély kérése” tárgyában íródott. Azonban nem tudta bemutatni a mintakocsit, amit a főváros tanácsa teljes joggal követelt meg, így az ajánlatot nem vették komolyan. Hatsek önműködő gyufaelárusító szekrények kihelyezésére is kért, de nem kapott engedélyt. Később motoros kocsik olcsó előállítását végző vállalat létesítéséhez kért, de szintén nem kapott támogatást.