Forgács Gábor a betegsége óta először jelent meg képernyőn, ahol őszintén beszélt az elmúlt egy év küzdelmeiről. A Life TV-n, Joshi Bharat műsorában azt mondta: rettentő sok fájdalmat élt át, és bár bizakodó, tudja, hogy nem dőlhet még hátra.

„Még nincs vége a harcnak!”

Joshi Bharatnak mesélt a megpróbáltatásokról (Fotó: Life TV)

Forgács Gáborral egy évvel ezelőtt, tavasszal közölték az orvosai a drámai diagnózist: rákos megbetegedésben szenved. A művész igyekezett – ahogy az élet más dolgait – ezt is könnyedén kezelni, de az optimizmusát hamar letörték a fehér köpenyesek: ami vele történik, azt jó lesz komolyan venni, mert az élete a tét. Forgács Gábor hétfő reggel a Life TV-n, az Ébredj velünk Extra című műsorában vendégeskedett Joshi Bharatnál, ahol a küzdelmeiről beszélt.

– Májustól májusig tartott ez a vidám kis játék… Már ami a betegséget illeti – mondta a tőle megszokott, mosolygós arccal. – Gondoltam, a pandémia alatt ezt gyorsan letudom. Igyekeztem optimista lenni, de amikor megmondták, hogy rákom van, az nagy trauma volt – komorodott el a színész. – Ilyen csak másokkal szokott előfordulni – gondoltam. Egész egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi történik velem. Aztán menet közben derült ki, hogy kétféle rákom kaptam. Rettentő sok fájdalommal járt, de a kezeléseket igyekeztem egy-egy stációnak felfogni, így könnyebb volt – nyilatkozta Forgács Gábor, akit az adás után telefonon faggattunk tovább. A kérdésre, hogy szerinte miben változott a betegség okán, meglepő választ adott.

„Érzékenyebb lettem”

Biztos vagyok benne, hogy mentálisan komoly változásokon mentem át, és sajnos negatív irányba… Eltűnt belőlem az a fajta önbizalom, tettrekészség, ami régebben volt. Kicsit „fellassultam” – így szoktam fogalmazni. – De legyünk őszinték, nincs vége a harcnak… ennek még nincs vége. Most ugyan nem vagyok kórházban, de kontrollra és különböző vizsgálatokra nem kell járnom. Például most egy speciális injekciós kúrát kapok. Az orvosok szerint öt év, amire gyógyultnak nyilvánítanak… De ne felejtsük el, hogy most 73 éves vagyok… – nyilatkozta a Borsnak, majd hozzátette: – Kívülről talán nem változtam, de belülről sebezhetőbb lett az idegrendszerem, érzékenyebb lettem. Az ember egy ilyen helyzetben óhatatlanul azon kezd el gondolkodni, hogy a hátralévő időben mi az, ami fontos lesz, és mi az, ami kevésbé. Amikor megtudtam, hogy mi a bajom, kilátástalan volt…. Csináltam egy leltárt. „Forgács” – mondtam magamnak. – Volt 72 csodálatos éved, voltál sztár többször is, olyan emberekkel ismerkedhettél meg és dolgozhattál együtt, akik a szakmában fogalmak voltak. Úgy gondoltam, hogy állok elébe annak, ami jön. Ha pedig el kell menni, hát el kell menni.

A színész bár megpróbálta könnyedén venni mindazt, ami vele történik, sajnos ez nem mindig ment neki.

– Roppant kegyetlen időszak volt a számomra az elmúlt év! Nagyon szeretek jönni-menni, aktív figura vagyok, akinek egyszer csak minden leállt az éle­tében. Amikor ebből is viccet akartam csinálni, az egyik orvosom azt mondta: „művész úr, tessék megérteni, hogy halálos beteg. Mi pedig most megpróbáljuk megmenteni.” Ez azért kijózanító volt – teszi hozzá a művész, majd azt mondja: Nyirády Péter professzornak, Buzogány István tanár úrnak, Gál János doktornak és magamnak köszönhetem, hogy most itt vagyok. Ők megműtöttek, én pedig nem tudtam elég komolyan venni ezt az egészet. Így éltem túl.