Százévesen, 2020 júniusában hunyta le örökre a szemét Bálint gazda. Az ország kertésze nehéz és egyben kalandos életutat tudhatott maga mögött, magas szintű szaktudásával pedig nagy népszerűségre tett szert, mint kertész- és mezőgazdasági mérnök. Növényápolási tanácsait a mai napig alkalmazzák a hobbikertészek, így nem csoda, hogy két évvel a halála után sem feledkeztek meg róla. Hétfőn emléktáblát avattak a tiszteletére Gyöngyösön, a Vachott Sándor Városi Könyvtár Bálint Gazda Emléktermében pedig méltó módon emlékeztek meg róla özvegye, Antónia asszony társaságában. Az emléktáblára Bálint gazda egyik kedvenc idézetét írták: „A növényeknek lelke van.” És valóban eszerint élte az életét és végezte a munkáját, pedig nem könnyű sors adatott meg számára: a forrongó huszadik század elején született, megannyi csapást élt át. De örömből is kijutott neki, feleségein és gyermekein túl egy ország zárta őt a szívébe.

Túlélte a holokausztot

Zsidó származása miatt munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan csodával határos módon szökött meg. Először a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került, ahol az embertelen körülmények miatt halálos betegséggel, a tífusszal is meg kellett küzdenie. Több társával együtt szökött meg, majd találtak egy német autóbuszt, tele élelmiszerrel. Tudta, hogy a legyengült szervezetet nem szabad teletömni étellel, ezért csak néhány szem kekszet vett magához: azok a társai, akik nem tudtak parancsolni a gyomruknak, néhány órával később kínok-kínjai között haltak meg, pedig már szabad emberek voltak. Miután hazatért, megtudta, hogy nemcsak a házuk veszett oda, de a családjából egyedül Bözsi nevű testvére élte túl a borzalmakat.

Ő honosította meg a cukkinit

Kevesen tudják, de Magyarország Bálint Györgynek köszönheti, hogy az egyik legnépszerűbb nyári zöldség, a cukkini itthon is honosodott. Fél évszázada, egy termelőszövetkezeti küldöttség vezetőjeként utazott Olaszországba, hogy ott a magyarországi mezőgazdaságról beszéljen.

„Elmentem sétálni. Találtam egy kertészetet a város szélén, ahol épp cukkinit szüreteltek. Kérdeztem, hogy mi ez a növény, kézzel-lábbal próbáltam megértetni magamat. Akkor mondták, hogy cukkini a neve, és nagyon sokféleképpen lehet felhasználni a háztartásban. Hát, mondtam magamnak, ezt valószínűleg Magyarországon is lehetne termelni. Addig nem ismerte itthon senki. Rövid habozás után vettem egy kiló cukkinimagot, hazahoztam, és szétosztottam húsz barátom között azzal, hogy vessék majd el, és számoljanak be nekem a termesztés eredményéről. Ötven év alatt a cukkini az egész országban elterjedt zöldségféle lett…” – emlékezett vissza a Bálint gazda – A százéves kertész című könyvében.

Fotó: MTI/Czimbal Gyula

Háromszor nősült

Bálint gazda nagy népszerűségnek örvendett a hölgyek körében, nem csoda, hogy hosszú élete során többször nősült. A koncentrációs táborban megismert egy Anna nevű lányt, akivel a háború után össze is házasodtak, majd 1945-ben megszületett egyetlen gyermekük, János. A kapcsolatuk azonban hamar kihűlt, és bár próbálták feléleszteni a tüzet, végül különváltak az útjaik. Második feleségével, Mészáros Edit vágóval 1965-ben, a filmgyárban ismerkedtek meg. Az elvált asszonnyal hamar egymásba szerettek, két évvel később pedig összeházasodtak. 33 éven át éltek tökéletes boldogságban, ám ekkor Alzheimer-kórt diagnosztizáltak az asszonynál, akinek az állapota ezután egyre gyorsabban romlott. Második felesége betegségének idején lépett be az életébe Antónia, a harmadik asszony. Egy kiállításon találkoztak, és bár Antónia akkor már harminc éve gondozta a könyveit, sosem kerültek igazán közel egymáshoz. Élete alkonyán azonban egymásba szerettek, Antónia asszony pedig haláláig elhalmozta szeretetével az idős kertészt.