Körtvélyessy Zsolt: Javul az állapotom!

Tavaly nyáron jött a hír, hogy a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt ismét meg kellett műteni. Ezúttal a kezében érzett zsibbadást szüntették meg egy operációval, azóta pedig szépen halad a rehabilitációja. Körtvélyessy Zsolt már próbálja is az új szerepeit.

„Szerencsére nagyon szépen javul az állapotom! Nyáron voltam Kiskunfélegyházán a rehabilitációs központban. Azóta járok gyógytornára, amit nagyon hasznosnak érzek, mivel nem szabad pihenni. Három darabban is játszom, közel tíz éve vagyok Kecskeméten, és úgy érzem: tartozom valahová. Az egész életemet színházban töltöttem, ötvenöt éve vagyok a pályán, és a pályafutásom során több mint száz darabban voltam, de mindig nagy szeretettel bántak velem, és jól fogadtak” – kezdte a Hot!-nak Körtvélyessy Zsolt.

Körtvélyessy Zsolt lánya közelében lakik

A művész kétlaki életet él: hiába van a székhelye a fővárosban, a munkája a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházhoz köti, emiatt az év nagy részét Bács-Kiskun vármegye székhelyén tölti.

„Még mindig ingázom Budapest és Kecskemét között, de vidéken tökéletesen berendeztem a színészlakást, így nagyon otthonosan érzem magam. A fővárosban szerencsére közel lakom a lányomhoz és az unokámhoz, de sokszor csak telefonon keresztül tudunk üzenni egymásnak. Ha Budapesten vagyok, akkor persze mindig felszaladok hozzájuk. A párom az, aki sokat nélkülöz engem, de nemrég lent volt nálam négy napot; mindig megoldjuk, hogy időt töltsünk együtt, bár a munkáink miatt ritkábban tudunk találkozni” – árulta el Körtvélyessy Zsolt színész.

Körtvélyessy Zsolt visszatérő rémálommal küzd

Körtvélyessy Zsoltnak olyannyira az életét jelentik a világot jelentő deszkák, hogy többször is álmodott már a színházzal, sőt ezzel kapcsolatos rémálma is volt!

„Addig szeretnék színházban maradni, amíg örömet okoz, és képes vagyok megtanulni a szöveget. Van egy visszatérő rémálmom, miszerint elkések, és nem érek be a darab kezdésére vagy elfelejtem a szöveget. Szerencsére ezt a fajta tragédiát nem éltem át, de van egy olyan történet, ami életem végéig elkísér. A József Attila Színházban játszottam vendégként egy darabban, amelynek Mádi Szabó Gábor volt a főszereplője. Az én karakterem tipikus „anyuka kedvence” volt, imádta az anyukáját. A sors furcsa játéka, hogy az előadás egyik napján délben halt meg édesanyám, nekem pedig délután el kellett játszanom, hogy anya kedvence vagyok. Emlékszem, amint lement a függöny, elsírtam magam, mert mindig is anyás voltam, és óriási űrt okozott a hiánya” – avatott be bennünket a népszerű színművész.