Buda Richárd egyszerre tűzoltó és fekvenyomó bajnok

Nem ördögtől való, hogy valakinek egynél több hivatása legyen az életben – persze az ilyen esetekben javarészt csak egy szabadidőben végezhető hobbiról van szó, ha másodállásról beszélünk. Ám Buda Richárd úgy áll helyt tűzoltóként, hogy közben több száz kilókat mozgat meg, és sorra zsebeli be az elismeréseket.

– Először 2007-ben tévedtem le egy konditerembe. Tizennégy évesen elég vékony voltam, és szerettem volna jól kinézni. Már az elején is sikernek éreztem, amikor egyre nagyobb súlyokkal tudtam emelni. Rá két évre, 2009-ben volt az első versenyem, de az első komolyabb, már nemzetközi megmérettetésemre 2011-ben került sor – kezdte Buda Richárd a Hot! magazinnak.

Buda Richárd 455 kg-ot is nyomott már ki

Ricsi több sportot is kipróbált élete során, de a konditermi környezet volt számára az, ahol végül lehorgonyzott. Azonban nem itt ismerkedett meg a hivatásával, hiszen a családban volt előtte példa, noha nem feltétlenül tűzoltónak készült.

– Vidéki gyerek voltam, 2001-ben költöztünk fel a családommal Sajószentpéterről Budapestre, ezt követően dolgozott anyukám a tűzoltóságon. 

 Így alakult, hogy ma egyszerre dolgozom tűzoltóként, szakedzőként, és mellette fek­ve­nyo­mó is vagyok. Sajnos az utóbbit nincs lehetőségem teljes állásban űzni, mivel itthon még nem annyira fejlett ez a sportág, mint Amerikában. Egyelőre nem ismerek itthon olyan sportolót, aki hivatásszerűen tudja ezt űzni, de még Európában sincs ilyen. A sport és a tűzoltóság is teljes embert igényel. Elképesztően büszke vagyok arra, hogy akik előttem vannak ebben a sportágban, mind teljes állású versenyzőként űzik a fek­ve­nyo­mást. A tűzoltóságnál 24 óra egy műszak, ezt követően van 48 óra pihenő. Korábban próbálkoztam azzal, hogy a munkahelyemen edzek, de ha érkezik egy bejelentés, mindent el kell dobni, és indulni a helyszínre, emiatt ez nem volt kivitelezhető, így az egynapos szolgálatot követően edzek és tartok órákat a tizenöt fős csapatomnak – árulta el Ricsi.

Buda Richárd tűzoltóként is helytáll a mindennapokban

Közel a harminchoz már Ricsi is elgondolkodott azon, hogy a végtelenségig nem űzhet ennyi hivatást. Noha úgy érzi, addig sportolna, amíg élvezi, a jövő ge­ne­rá­ció­já­nak kinevelésében is szeretne később szerepet vállalni.

– Az évek múlásával persze már én is érzem, hogy ennyi mindent lehetetlen összeegyeztetni a magánéletemmel. 

 Azt megfigyelhetjük, hogy Amerikából nagyjából 10-15 évvel később érnek be hozzánk a trendek. Így volt ez annak idején a testépítéssel is, így a fekvenyomás is csak az utóbbi néhány évben kezd teret hódítani hazánkban. Ezzel együtt persze egyre több lelkes fiatallal találkozom, akik közül sokan már versenyeznek is, így egyáltalán nincs baj utánpótlás terén – mondta a sportoló.