
Retró kvíz: Emlékszel még, milyen volt a húsvét régen?
Kinek a kalácsillat, kinek a locsolkodás...
Egyetlen dolgot kell csak tenned hozzá!
Évek óta sokan találgatják, hogy mi lehet valójában a hosszú élet titka. Elképzelhető, hogy mindössze a napi séta tempójának megemelésében rejlik a megoldás?
A tudósok úgy vélik, hogy a gyorsabb gyaloglásra való ösztönzés „biztonságos és hatékony módja” lehet a sztgrók és a szívmegállás okozta halálesetek számának csökkentésének. A glasgow-i egyetem tudósai a brit biobank-projekt 222 ezer résztvevőjének adatait vették fel, akiknek életmódját, genetikáját és kórtörténetét életük során nyomon követik.
13 év alatt mintegy 36 574 embernél alakultak ki szívritmuszavarok. A betegek között volt pitvarfibrilláció (AF) – amikor a szív felső kamrái szabálytalanul és túl gyorsan vernek –, valamint kórosan lassú szívverés és kamrai aritmiák, vagyis amikor a szív abnormális ritmusa az alsó kamrákban kezdődik.
Ám az átlagos vagy élénk gyaloglási tempó 35 százalékkal, illetve 43 százalékkal csökkentette a szívritmuszavarok kockázatát azokhoz képest, akik lassú tempójú gyaloglásról számoltak be. A leggyorsabban gyaloglók körében 46 százalékkal csökkent az pitvarfibrilláció kockázata.
A Heart című folyóiratban közzétett tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az eredmények „megerősítik a gyorsabb gyaloglási tempó népszerűsítését” a testmozgásra vonatkozó ajánlásokban. A kutatás szerint a lassú tempó három mérföld per óránál (4,83 kilométer per óra) kisebb, az átlagos tempó három-négy mérföld per óra (4,83 kilométer per óra és 6,44 kilométer per óra), a gyors tempó pedig több mint négy mérföld per óra. A vizsgálatban részt vevő 81 956 ember esetében álltak rendelkezésre adatok a gyaloglással töltött idő mennyiségéről. Közülük 4117 embernél alakult ki ritmuszavar a követési időszak alatt.
A kutatók megállapították, hogy az átlagos vagy gyorsabb tempójú gyaloglással töltött idő 27 százalékkal alacsonyabb kockázattal járt a problémák kialakulásának szempontjából.
Ez a tanulmány az első, amely feltárja a gyaloglási tempó és a ritmuszavarok közötti összefüggés hátterében álló dolgokat, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az anyagcsere- és gyulladásos tényezőknek milyen szerepe lehet: a gyorsabb gyaloglás csökkentette az elhízás és a gyulladás kockázatát, ami így mérsékelte a ritmuszavarok veszélyét. Ez a megállapítás biológiailag valószínű, mert a kumulatív epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a gyaloglási ütem fordítottan összefügg az olyan anyagcsere-tényezőkkel, mint az elhízás, az éhgyomri glükóz, a cukorbetegség és a magas vérnyomás, amelyek viszont az aritmiák kockázatával járnak
– idézi a Mirror Jill Pell professzor szavait.
Kinek a kalácsillat, kinek a locsolkodás...
Dr. John Scharffenberg titkai a hosszú életért.
Vendégeket várunk, de nem akarunk sokat pepecselni a finomságokkal aznap?
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre