A Bors megtudta, hogy három éve ismét Magyarországra költözött Son, Törőcsik Mari Vietnámból örökbe fogadott fia. Csak a beavatottak tud­tak róla, hogy tizenöt év tá­vol­lét után Velemben telepedett le, hogy anyukája mellett lehessen. Nemrég a saját háza is felépült a színésznő fa­lujában, a híres parasztháztól alig másfél percnyi sétára. Csengetésünkre a gyászoló férfi kinézett az ablakon. Neveltetése okán mindig is kerülte a nyilvánosságot, és most sem kívánt bővebben nyilatkozni, de annyit elárult, hogy rettenetesen fáj neki jótevője elvesztése.

Nagy ajándék, hogy az utolsó években ismét mellette lehettem és rendszeresen átmehetett hozzá a lányom, az unokája – mondta megtörten Son.

Horváth Miklós, a falu egykori polgármestere abban a különleges helyzetben van, hogy az elhunyt színésznő tiszteletbeli rokonként kezelte, így tanúja volt a család minden örömének, bá­natának.

Son engem kért fel, hogy legyek a lá­nya ke­resztapja. A múlt hé­ten ünnepeltük Zsó­fi nyol­cadik szü­letés­napját. Ka­pott egy szép tortát, aminek nagyon örült, bár a han­gu­latára rá­nyomta a bé­lyegét, hogy szeretett nagymamája nem lehetett velünk – mondta a férfi, aki 23 évig vezette a települést.

A vietnámi fiú sorsa regénybe illő. Törőcsik Mari és hitvese, Maár Gyula a közös lányuk, Teréz születése után szeretett volna fiút is. Úgy vélték, testvér nélkül egy gyermeknek sem jó felnőni. Ekkor egy váratlan fordulat teljesen felbolydította a család életét.

Véletlenül láttam egy né­met dokumentumfilmet, amelyben bemutattak egy kisfiút, aki a vietnámi háborúban veszítette el a családját. A testvére a saját életét áldozta fel érte. Ez mélyen meghatott minket, ezért elhatároztuk, hogy örökbe fogadjuk – mondta korábban munkatársunknak a nemzet színésze.

Budapest, 2005. november 23.
Törőcsik Mari (első sor, b) színművésznőt ünneplik 70. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színházban, amikor egy, a tiszteletére összeállított születésnapi gálaesten vesz részt. Mellette férje: Maár Gyula és nevelt lánya.
(MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

A fiút két év alatt sikerült felkutatni, de kiderült, addigra el­múlt 16 éves, és katonaköteles lett. A háború alatt sok gyermeket örökbe adtak külföldre, ám ezt a gyakorlatot beszüntették.

Érkezett egy levél, amiből kiderült, hogy velem kivételt tesznek. Kiderült, hogy egy befolyásos férfi korábban Ma­gyarországon dolgozott, és szerette a munkásságomat. Azt mondták, hogy választhatok egy gyermeket az árvaházból, de én rájuk bíztam a döntést. A vér szerinti gyermekemet sem választottam, hanem a jóistentől kaptam – emlékezett vissza Törőcsik egy budapesti szálloda kávézójában.

A színésznőnek végül Ha­noi­ban, az elnöki palotában adták át Sont, akinek még a korát sem tudták pontosan megállapítani. A hatóságok a háború után találtak rá Vietnámban egy amerikai börtönben igen rossz állapotban. A kisfiút azonnal megszerették, és boldogan szálltak fel vele a repülőgép­re. Magyarországon kezdet­ben akad­tak nehézségei, hi­szen nem beszélte a nyelvünket, de hamar megtanult magyarul, és teljes volt a család boldogsága.

Son a gyönyörű ifjúkora után visszaköltözött szülőhazájába, Vietnámba, és ott is nősült meg. Közel másfél évtizedig élt Saigonban, ahol súlyos betegség támadta meg a szervezetét. A művésznő ezzel kapcsolatban azt mondta munkatársunknak, hogy a gyermekén csak egy méregdrága gyógyszer és az Úr segíthet.

Húszezer dollárt küldtem Sonnak, így kiválthatta, amire szüksége volt. Szerencsére ja­vult az állapota – mondta meghatottan Törőcsik Mari.

A színésznő mindig ügyelt arra, hogy a gyermekeit megóvja a nyilvánosságtól, ennek megfelelően ritkán álltak fényképezőgép elé, bár később szívesen adott róluk gyermekkori fotókat a lapoknak.