Az elmúlt másfél év igencsak megnehezítette az előadók életét, hiszen hosszú ideig nem állhattak színpadra. Oláh Ibolya a Borsnak arról beszélt, hogyan élte meg ezt az időszakot.

– Kettős érzés volt bennem. Egyrészt nagyon rossz volt, hogy elmaradtak a fellépések. Hiányzott az éneklés, a közönség. Az emberek szeretete feltölt energiával, életkedvet ad. Másrészt szeretek elvonulni, eléggé magamnak való vagyok, nem mindig élvezem a nagy társaságot. Szeretek a szabadban len­ni, tenni-venni a kertben. Így most ebből bőven jutott. Talán több is, mint ami jólesett – kezdte a Borsnak Ibolya, aki elárulta, mit érzett, amikor először lépett a közönsége elé.

Fantasztikus és félelmetes volt egyszerre. Nagyszerű volt ismét színpadon állni, és végre közönségnek énekelni, ugyanakkor remegett a gyomrom, hogy minden rendben lesz-e. Én is kihívásként éltem meg, viszont sokat segített, hogy remek barátokkal, kiváló zenészekkel léptem fel – nyilatkozta az énekesnő.

A pandémia ideje alatt Ibolya élete fenekestül felfordult, mivel vidékre, egy kis kertes házba költözött. Ahogy mondja, a vi­déki környezet segítette az el­mélyülést.

Azt hiszem, a lelkem mélyén mindig is vidéki lány maradok, aki igazán ott érzi otthon magát. A nyugalom segített abban, hogy készülni tudjak az őszi Női posta-bemutatóra – tette hozzá Ibolya, akinek szűkös anyagi keretek között kellett átvészelnie az elmúlt másfél évet.

– Sajnos csak nagyon minimális lehetőség adódott, de nem panaszkodom. Túléltük ezt az időszakot, és nagyon remélem, hogy már csak jobb jöhet – mondta a Borsnak.

Ibolya szomorú felismerésre jutott: ebben az időszakban világossá vált számára, hogy kik azok, akikre valóban számíthat a bajban.

Azt korábban is tudtam, hogy a jég hátán is megélek. Most azonban azt is megtapasztaltam, hogy ez barátok nélkül nem megy. Az igaz barátok területén is tisztult a kép – fogalmazott Ibolya.

Presser az apám is egy kicsit

Oláh Ibolya gőzerővel készül élete első színházkoncertjére.

– Rajtam kívül két zenész, Furák Péter és Födő Sándor lesznek a színpadon. A dalok mindegyike Presser Gábor szerzeménye, és a szövegek egy része is. A többi főleg kortárs irodalmi alkotás. Életre szóló élmény volt az az alkotói folyamat, amit Presser Gáborral tölthettem. Számomra ő a mester, és azt merészelem gondolni, hogy barátom és apám is egy kicsit – mondta.