Az egyik budapesti bérház lakói közül sokan tudják, hogy Sas József kéznyomát látják nap mint nap a lépcsőforduló egyik oszlopán. Nem véletlenül nem festették le az elmúlt 77 évben, hiszen egy olyan történelmi időszakot idéz, amelyet soha nem szabad elfelejtenünk – járt után a Ripost.

Sas József élete utolsó percéig büszke volt zsidó származására, ami már gyermekkorában meghatározta az életét, hiszen szembe kellett néznie az üldöztetéssel. Ennek szörnyű emlékét máig őrzi egy gyermeki kéznyom Budapest egykori zsidónegyedének bérházában. Sas József az elmúlt 77 évben gyakran visszajárt a Klauzál utca 35. szám alatt álló házhoz. Mindannyiszor elmondott egy imát, köszönetképpen, amiért túlélte a rémálomba illő napot, amikor a nyilasok megrohanták az épületet és elhurcolták a zsidókat, köztük az édesapját, aki Auschwitzban lelte halálát.

Sas József időnként egy-egy barátjával tért vissza gyermekkora színhelyére, hogy elmesélje nekik élete legszörnyűbb napjának történetét. A Ripostnak Beregi Péter idézte fel az egyik ilyen alkalmat.

„Évekkel ezelőtt a legendás, Klauzál téri Kádár étteremben ültem, amikor megérkezett Józsi a feleségével. Megebédeltünk, majd karon fogott és elvitt az egyik szomszédos házba, ahol megmutatta a kéznyomot, amit ő maga hagyott ott 1944-ben” – kezdte a Ripost-nak a színész, akit még ma is megráz a történet, amit akkor hallott a barátjától.

Több részletet arról, hogy hogyan mentette meg Sas Józsefet a náciktól egy oszlop, a pénteki Ripost napilapban vagy a ripost.hu-n találsz.