Varga Miklós rosszul élte meg gyermekei elköltözését – „Üres lett a ház”

A Máté Péter-díjas énekes-színművész, Varga Miklós a Metropolnak mesélt arról, hogyan élte meg másfél évvel ezelőtt Szabolcs és Vivien döntését, miszerint elköltöznek.

Varga Miklós nehezen szokta meg az új helyzetet

„Valamilyen módon mindenki készül erre a pillanatra, és arról is van elképzelése, hogy ez mikor fog megtörténni. Korábban úgy hittem – ahogyan a mai időben divatos, a gyermekek a mama-papa hotelben közel harmincéves koráig laknak – nálunk ez sokára következik be, de nem így történt.”

„Azt sem éreztettük soha velük, hogy menniük kell. Minden praktikusság szempontjából történt, ugyanis mi a város szélén lakunk, a hazajutás egyre nehezebb volt számukra. Mindketten a Színművészeti Egyetemre járnak, és ez minden idejüket lefoglalja, hiszen napközben órák vannak, este próbálnak, szinte mindig későn végeznek. Az éjszakai járatok nagyon ritkán közlekednek, taxizni minden áldott nap igen drága mulatság. Így fogalmazódott meg bennük, hogy beljebb költöznének” – mesélte lapunknak az énekes.

Húsz év rutinja egyik pillanatról a másikra ért véget

Több mint húsz év rutinja egyik pillanatról a másikra ért véget. Megszűntek a mindennapos közös reggelik, az ölelések, a puszik, amik az együttélés alkalmával az életük részei voltak. Arról is kérdeztük Varga Miklóst, milyen volt a kezdet, és egyáltalán sikerült-e megszoknia, hogy mindezekre már csak akkor van lehetősége, ha találkozik gyermekeivel.

„Ugyanakkor megvoltak az előnyei is, hiszen így nem zavarjuk meg egymás éjszakáját. Arról nem beszélve, hogy a folyamatos aggodalom, félelem is oly módon megszűnt, hogy már nem figyeljük éjszaka az órát, mikor érkeznek meg a gyerekek. De legalább ekkora hiányérzet maradt bennünk azáltal, hogy reggel már nem kell őket ébreszteni és reggelit csinálni. Mindent egybevéve, a közelségük hiányzik. A lehetőségekhez képest természetesen rendszeresen hazajárnak, olykor előfordul, hogy 1-2 napot itthon alszanak. Szépen beállt, kialakult, átalakult a napi rutinunk” – mondta érdeklődésünkre.

Gyermekeivel szoros a kapcsolata

Persze a találkozások száma az együttéléshez képest jócskán lecsökkent, de annál nagyobb örömöt jelent mindnyájuk számára minden együtt töltött perc. Az énekes ennek kapcsán egy kedves történetet is felidézett.

„A napokban fordult elő, hogy a Duna Televízióban forgattak egy műsort velem, a műsorvezetőről kiderült, hogy művészettörténész révén mind a két gyermeket a Színművészeti Egyetemen tanítja. Nevetve mesélte, hogy a lányom üdvözletét küldi, mert az kiderült, hogy ők sokkal gyakrabban találkoznak egymással, mint mi, mert naponta tanítja őket” – mondta mosolyogva. „Az, hogy már nincsenek velünk, mindenképpen fájó, de egy olyan szülővel összehasonlítva a mi helyzetünket, akiknek a gyermeke életvitelszerűen külföldre költözik, vagy valahol egy messzi országban dolgozik, mi kedvező helyzetben vagyunk.”

„Mivel nagyon elfoglaltak, és nincs idejük főzőcskézni, gyakran látogatjuk meg őket és viszünk nekik finom hazai főtt ételeket. Akinek gyereke van, pontosan tudja, ameddig a szülő él, a gyermekének a gondját viseli. Ha pedig egy gyermek bármilyen problémája akad, bátran fordulhatnak a szüleihez egy jó tanácsért, egy jó szóért, csak meg-megcsörrenteni a telefont” – árulta el a zenész.

Dalba foglalta érzéseit

Varga Miklós érzéseit, mit is jelent egy szülőnek, amikor a gyermekei – akiket féltőn-óvón nevelt hosszú éveken át – egyszer csak kirepülnek a szülői házból, dalba öntötte. Mint mondja, könnyeivel küszködve sikerült csak felénekelni a stúdióban az „Elengedés” címűt dalát.

„A házi szövegírómnak, Toldi Tamásnak az alapötlete volt, hogy ez öntsük egy dalba. Nagyon régóta dolgozunk együtt, a zenekaromnak is ő írja a szövegeket. Ismeri a mindenkori élethelyzetemet, így született meg ennek is a szövege, mellyel megfogott, mert lényegbevágóan fogalmazta meg az érzéseimet. A zenéjét én írtam, és remélem, mielőbb egy klipet is forgatunk hozzá” – mondta lapunknak az énekes.