Kedden megoperálták Juronics Tamást, a Dancing with the Stars népszerű ítészét. A Kossuth-díjas művész a Metropolnak mesélt az operációról és arról is, hogy rendezőként szerezte legsúlyosabb színházi sérülését.
Juronics Tamás már a DWTS múlt heti adásában is sántikált, akkor már elég komoly fájdalmai voltak. A táncos showműsor sokak szerint néha túl szigorú zsűritagja elment orvoshoz, ahol kiderült: elkerülhetetlen az operáció.
Szerencsére nem volt szükség nagy vágásra, artroszkópiás műtéttel megoldották a problémát.
„Már a múlt heti adásban nagyon fájt a lábam, sántikáltam – mondta a Metropolnak Juronics Tamás a műtét után. – Sőt, már előtte másfél héttel elkezdett nyilallni. Gyanús volt, mert táncosoknál gyakori a porcleszakadás, a levált porcdarab elindul ott bent, aztán valahová rossz helyre akad be. Ott pedig nyomja az ideget, ami nagyon fájdalmas tud lenni. Sejtettem, hogy nálam is ez a helyzet, meniscus probléma, aztán ez be is bizonyosodott, nem volt mese, meg kellett műteni, ne okozzon nagyobb gondot.”
Ki kellett tisztítani, ki kellett takarítani, de ezt direkt úgy időzítettük keddre, hogy most szombatra már jó legyen és ott legyek a zsűriben! Addig itthon pihentetem, fokozatosan lehet majd csak terhelni, gyógytornaidőszak kezdődik. Az biztos, a lányaim nagyon örülnek, visszakapták az apukájukat az elmúlt hetek sok munkája után. Itt is szeretnék köszönetet mondani a szegedi Klinikai Központ dolgozóinak, fantasztikus ellátásban részesültem, Dr. Varga Endre professzornak és csapatának köszönhetően ott leszek ma este is a Dancing zsűrijében.
A Kossuth-díjas művész már maga mögött hagyta az aktív táncos pályafutást, számtalan fantasztikus alakítással lenyűgözve a közönséget. Saját bevallása szerint nagyon elhasználta a lábait intenzív korszakában, kemény terhelést kaptak, meg voltak sérülések, amik miatt több probléma is mostanában jelentkezett.
„Vicces egyébként, de a legkomolyabb színházi sérülésemet már rendezőként sikerült elszenvednem. A színpadon álltam háttal a nézőtérnek és addig magyaráztam, amíg leestem, beestem az első sor elé, eltört a csuklóm, összezúztam magam rendesen. Szerencse, hogy itt nem volt zenekari árok, mert ha abba esik bele valaki, az életveszély. A másik rendező „betegség” a sípcsontsérülés, a rendező ugyanis bent ül a nézőtéren, nagyjából középen a sötétben. Bármikor helyzet van, elkezd rohanni a színpad felé, csak elfelejtjük ilyenkor, hogy néhány szék biztosan le van hajtva, amit így nem lehet észre venni és nekiszalad az ember. Na de ez is hozzátartozik a szakma szépségéhez” – nevetett a végén Juronics Tamás.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre