– Hogy tetszik önnek Budapest?
A magyar főváros csodálatos. A gyerekeim már mondták, hogy milyen gyönyörű, de ezt személyesen kell megtapasztalni. Nemrég ünnepeltem a feleségemmel a házassági évfordulónkat, és megígértem neki, hogy amint lehet, vele is ellátogatok ide. Felkeresnénk néhány jó éttermet és fürdőt, de valószínűleg igen hamar az ágyban kötnénk ki.

– Legutóbb, amikor a Juventus Bajnokok Ligáját nyert, a támadósort úgy hívták, hogy Vialli, Del Piero, Ravanelli. Ön gólt szerzett az Ajax ellen 1996-ban a döntőben. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
Mindig elérzékenyülök, amikor arra a meccsre gondolok. Most is. Minden labdarúgó álma, hogy BL-t nyerjen. Csodálatos emlék, szinte leírhatatlan. Egy döntőben gólt lőni felejthetetlen érzés. Emlékszem, hogy elképesztően keményen dolgoztam azért, hogy ott lehessek.

– Mi kell ahhoz, hogy ismét a topon legyen a Juve?
A Juventus már most nagy csapat, de folyamatosan nőnie kell. Egyébként a klubot nemcsak a sporteredmények minősítik, hanem az is, hogyan gondoskodik a fiataljairól és gondozza a Juve-stílust. Itt soha nem fognak olyan játékosok
játszani, akik a pletykalapok címlapjain szerepelnek.

– Hogyan élte meg, hogy az olaszok ki sem jutottak a vb-re?
Valóságos katasztrófa. Elsősorban az utánpótlás-nevelésben keresném a probléma okát. Az ificsapatok, a focisulik nincsenek megfelelően kezelve, nincs igazi támogatás és tervezés. A labdarúgás gyakran tükre az országban zajló változásoknak, sokszor kéz a kézben jár a nehézségekkel.

– Mi a véleménye Marco Rossi magyar szövetségi kapitányi kinevezéséről?
Mindenekelőtt sok szerencsét kívánok neki. Reméljük, az ő irányításával és tehetségével a magyar futball visszakerül oda, ahova való. Nagyon nehéz előre megmondani, hogy mi lesz. Időre van szüksége és keményen kell dolgoznia azon, hogy megváltoztassa a játékosok mentalitását.

Egyik olasz a másikról (Fotó: Metropol)