A magyar katona, aki Ironmanként is küzd

– Az emberek többsége azt hiszi, maga választja ki a sportágat, amit aztán örömmel űz, de hitem szerint ez nem igaz. A sportág választ minket. A triatlonban talán főleg a kitartás, ami meghatározó. Ez a közeg inkább az intelligens, mélyebb tudattal rendelkező emberek sportja. Minél hosszabb a táv, ez annál igazabb. Semmi sem segít jobban végiggondolni az életet, megérteni önmagad, mint amikor 180 kilométert végig tekersz negyven fokban. Segít megérteni minden motivációd az életben” – mesélte Janota Zoltán, akit sportberkekben csak Johnnyként ismer mindenki.

A triatlonos nemcsak sportolóként, hanem a Magyar Honvédség tartalékos tisztjeként is szeretne a lehető legjobb példával szolgálni a fiatalok számára. A többi között ez is motiválja újabb és újabb embert próbáló sportteljesítmények elérésére.

„Mindig összekötöm a kellemest a hasznossal. Most a legfontosabb kihívás talán, a május elsején induló Elite Challenge – ez az egyik legkeményebb katonai fizikai kihívás, ami az amerikai ranger-tanfolyam mintájára, annak a képzésnek az első öt, kiválasztó napját tartalmazza. Óriási fizikai és lelki igénybevételről van szó, mindössze néhány óra alvással, így nyolcvan százalékos lemorzsolódással az öt nap alatt. Az ezzel kapcsolatos felmérőket a gyerekek vezénylik, számolják most le nekem. Nehéz szavakba öntenem azt az érzést, milyen, amikor húsz gyerek hangosan számolja a fekvőtámaszaimat – ilyenkor érzem, hogy nem vallhatok szégyent, nem csinálhatok még csak kettővel sem kevesebbet, mint múlt héten” – jelentette ki.

A másik nagy célja a 2022-es idényre az eXtremeMan, azaz az augusztus közepén Nagyatádon megrendezendő hosszútávú triatlon-bajnokság.

„Ez a második születésnapom is. Egy Ironman-versenyt végigcsinálni óriási emberi és fizikai kihívás. Mindig ezeken a versenyeken érzem azt, hogy belül kicsit átalakulok: az előző egy évről hozott eseményeket, változásokat ilyenkor szoktam végiggondolni. Mondhatnám azt is, élesíteni magamban.”

Janota hozzátette, nagyon figyel arra, hogy a klubját szolgálhassa, váltóban például tanítványaival együtt szerepel a hazai triatlonversenyeken.

„Mindig is így közelítettem meg az edzői szerepet: hogy ne csak oktassak, hanem a tanítványaimmal együtt csináljak mindent – mutassak nekik ezúton is példát. Számomra így válik kerekké a történet. Ebben az is segít persze, hogy a triatlon nem a fiatal gyerekek sportága alapvetően, még 45 évesen is lehet simán keresnivalója európai szinten is egy embernek, mert egyszerűen ez a fajta teljesítmény, az ennek leadásához szükséges minden képesség ekkora tud beérni. Azt érzem, ha velük együtt versenyzek, akkor mindenki még egy kicsit többet hoz ki magából. Motiváltabbak is, de talán az is számít, hogy minden rezdülésüket jobban látom, így olyan instrukciókat tudok adni, amiket a pálya széléről nem tudnék” – tette hozzá.

S hogy edzői karrierjéhez kiket tart jó példának?

„Nagyon kényes téma, az évek során a sportolók is sokat változhatnak, de Cseh Lacira és Gyurta Danira, az ő személyiségükre és sportkarrierjükre egyaránt fel tudok nézni. Ez pedig nagyon fontos, sportolóként nem lehetsz rossz ember. Hiába vannak kiemelkedő eredményeid, ha ez nem társul megfelelő személyiséggel, akkor mit sem ér az egész. Kemény Dénes mentalitása, s kicsit talán a közfelháborodás kiváltására is mondom, Shane Tusup edzésekhez való hozzáállása nagyon sok ponton kapcsolódik az enyémhez – vagy talán jobb, ha úgy fogalmazok, az enyém az övékhez.”