Fontos, hogy mi, magyarok elhiggyük, ebből a kis országból igenis győztesek tudunk lenni – mondja Hosszú Katinka, aki az amerikaiak önbizalmát írná fel mindenkinek. Az életéről szóló film forgatását terápiaként élte meg, és noha az olimpiai arany bánta, a Covid időszakáért is hálás, általa jobban megismerte önmagát. A Mandiner páros interjút készített a háromszoros olimpiai bajnok úszóval és Lajos Tamással, a Katinka című film producerével.

Igaz, hogy fél a természetes vízben?
Hosszú Katinka: Igen. Nem szeretem, hogy nem látom az alját.

A filmben nagyapjával, Baján, egy csónakban ülve mesél erről. A családtagok látták már a filmet?
H. K.: Igen, többször is.

Mit szóltak hozzá?
H. K.: Mindenkinek nagyon tetszett, nagypapámnak különösen, anyukám sírt rajta. A mai napig olykor felhív, hogy megint valami újat vett észre benne, például hogy Verrasztó Evelyn mit is mondott rólam. Hát ezért is érdemes többször megnézni – mondta nevetve az úszónő.

Kezdjük a legelején. Kinek a fejében született meg a film ötlete?
Lajos Tamás: Úgy három, három és fél éve egy közös ismerősünk dobta fel az ötletet, először nekem, aztán Katinkának. Elég sokat kellett gyúrni őt, én magam is egy évig győzködtem, míg sikerült rávennem.

Nehezen állt kötélnek?
H. K.: Nehezen, igen, sokat kellett gyúrni, hogy belemenjek. Hosszasan mérlegeltem, felírtam egy papírra, hogy mi szól a film mellett és mi ellene, és az utóbbinál jóval több dolog volt. Belegondoltam, hogy milyen nehéz lesz a folyamatos forgatás, miközben javában zajlik a felkészülés az olimpiára. Ráadásul akkor még nem volt Covid-járvány, sínen volt az egész felkészülési menetrendem.

Végül mi győzte meg?
H. K.: Az egyetlen dolog, ami a pozitív oldalra került, hogy emlékeztem, milyen nagy hatással volt rám gyerekkorom filmélménye: vagy ezerszer láttam az Egerszegi Krisztináról szóló dokumentumfilmet. És ezzel nem csak én vagyok így; ha bármelyik úszót megkérdeznénk az én generációmból, biztos, hogy nem egyszer, hanem százszor látta Egér filmjét. Megerősített bennünket abban, hogy megéri a sok munka és lemondás, láttuk, hogy hozzánk hasonlóan neki is voltak nehéz pillanatai, álmos-fáradt hajnalai és így tovább. Sokunkat inspirált; ez erős indok volt, hogy belevágjak.

A példaképe volt Egerszegi?
H. K.: Igen, mi alapvetően úgy nőttünk föl, hogy Egér volt a példaképünk. Az, hogy Magyarországnak volt egy ötszörös olimpiai bajnok úszónője, megadta az alaphangot. Sose az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy kijussunk az olimpiára vagy érmet szerezzünk, hisz már ott volt előttünk az az öt olimpiai arany. Én például tizenöt évesen nyerni akartam a 2004-es olimpián. Egér tizennégy évesen már olimpiai bajnok volt, ezzel olyan példát állított elénk, hogy ezt a célt el lehet érni Magyarországról.

Ön, mint a film producere mit látott Katinka történetében, ami vászonra kívánkozott?
Lajos Tamás: Ha egyszerűen, egy mondatban akarom megfogalmazni: azt, hogy a munka és a szorgalom elnyeri méltó jutalmát. És ez is lett az üzenete a filmünknek. Hogy egészen elképesztő munkával születik meg az a kivételes teljesítmény, amit Katinka elért.

Mennyi ideig forgattak és hány helyszínen?
L. T.: A stáb százezer kilométert utazott Katinkával. Hetvenöt napot forgattunk tizenöt országban, ez azt jelenti, hogy hetvenöt napig lógtak Katka nyakán, és ebben a megbeszélések, egyeztetések még nincsenek is benne. Hatalmas munka volt, de elsősorban neki, rettenetesen sokat dolgozott önfeláldozóan. A Nemzeti Filmintézetnek köszönhetően pedig minden anyagi lehetőség megvolt, hogy végigvigyük, amit elterveztünk.

A filmesek jelenléte nem zavarta az olimpiai felkészülésben?
H. K.: Épp ez volt az oka annak, hogy ilyen hosszan kellett győzködni, hogy egyáltalán belevágjak. Egy olimpiai felkészülés mindent kivesz az emberből. Minden idegszálat arra kell összpontosítani, hogy a végső cél sikerüljön, minden nap, minden egyes óra számít, fontos, hogy mennyit alszom, mit eszem, hogyan osztom be az energiámat. Egészen más úgy edzeni, ha öt ember ott van körülöttem, mint ha egyedül vagyok. Ez természetesen rengeteget kivett belőlem, de voltak nagyon szép pillanatok is. Úgy gondolom, sikerült jó kapcsolatot kialakítani a stábbal, Pálinkás Norbi rendezővel rengeteget beszélgettünk, nem is tudom, hány óra lett felvéve.
L. T.: Összesen kétszáznegyven óra forgatott anyagunk volt, százhúsz terabájtnyi adat, ez körülbelül kétszer akkora adatmennyiség, mint amekkora egy normál játékfilmnél szokott felhalmozódni. Egészen elképesztő.

„2020-ban valószínűleg megnyertem volna az olimpiát” (H. K.)

Mikor kezdtek neki a forgatásnak?
L. T.: Bő két és fél évvel ezelőtt, 2019 őszén, és úgy számoltuk, hogy egy évig fogunk forgatni. Ebből aztán több mint két év lett.

Az élet több ponton átírta a forgatókönyvet. Ez elvett vagy hozzáadott a filmhez?
L. T.: A dráma mindig jót tesz egy filmnek. Márpedig itt volt belőle bőven. Eredetileg úgy indultunk neki, az volt a gyártási terv, hogy folyamatosan forgatunk, majd 2020 augusztusában, az olimpia után kimegyünk Los Angelesbe, Katinka meg egyenesen odarepül Tokióból. Közben elkezdjük vágni a filmet, és az év karácsonyán bemutatjuk.

Őry Krisztina interjúja a Mandiner hetilapban olvasható teljes terjedelmében.