Rio és Tokió olimpiai bajnoka elárulta Liebhaber Juditnak, kamaszként nagyon nehezen viselte, hogy sokan éremesélyesként emlegették csak azért, mert olimpiai bajnok édesapja nyomdokaiba lépett és a kajakot választotta sportágaként.

Ő maga nem így szeretné nevelni a lányát

Ha a lányom bármilyen sportot választ, én biztosan nem fogom ezt a terhet rátenni a vállára. Egyrészt azért, mert nem lehet tudni. Ha valaki gyerekként valamilyen sportban sikeres, még nem biztos, hogy felnőttként is az lesz. Másrészt lehet, hogy egy középkategóriás utánpótláskorú versenyzőből meg a legsikeresebb felnőtt sportoló lesz, és nagyon el lehet így venni az ember kedvét. Ha kikiáltják a legnagyobb jövőnek, hogy na most ő lesz az, és aztán nem, az óriási törés az ember életében, illetve fordítva is. Ha azt hallja, jó az, de nem lesz elég, lehet, hogy motivációt veszt és közben bőven elég lenne” – magyarázta Tamara.

„Rengeteg embertől meghallgattam, hogy „te úgyis olimpiai bajnok leszel” és sokszor azt éreztem emiatt, hogy nekem „annak kell lennem”, mert vannak sikereim és nekem a Csipes Ferenc az apukám és az ereimben is az folyik, hát persze, hogy az leszel. Azt éreztem, hogy nekem ez a minimum. Az pedig olyan érzés volt, hogy ha olimpiai akárhányadik más leszek, akkor lehúzhatom magam” – mondta.

Csipes Tamara

Csipes Tamara őszinte vallomása – Forrás: YouTube

Tamara elárulta, amíg csak az elvárásokkal állt szemben, nem volt olyan erős a belső motivációja arra, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. A fordulópontot az jelentette, amikor egy évet élt Ausztráliában, ahol teljesen más mentalitásúak az emberek, jó volt elszakadni az itthoni közegtől, ettől a „majd én megmondom, hogy te mi leszel”-től.

„Ott úgy tekintettek rám, mint bármelyik másik versenyzőre, nem volt az, hogy jaj neked kell”

„Ott valóban megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék és mentálisan nagyon sokat adott. Úgy jöttem haza, hogy meg szeretném csinálni, lássuk meg, mire vagyok képes, ha tényleg beleadom a tőlem telhető legtöbbet és nem arra hallgatok, hogy ki mit mond – mesélte a sportoló, aki végül a kajakozás és az édesapja miatt jött haza. Kellett bátorság ahhoz, hogy visszatérjen abba a közegbe, amit korábban mérgezőként élt meg, de végül kizárta azokat a tényezőket, amik őt visszahúzták, két év alatt feldolgozta és végül Rióban olimpiai bajnok lett.

Csipes Tamara nem titkolózott akkor sem, amikor Judit a 2015-ös eltiltásáról kérdezte, őszintén mesélt az okokról és arról, hogy nem doppingvétség, hanem etikai vétség miatt kapta a büntetést. Azt is elárulta, hogy ez az időszak végül pozitív hatással volt az életére, és nagyon jó hónapokra emlékszik vissza.

„Én úgy gondolom, hogy a rossz dolgok azok, amikkel ártasz másoknak. Én soha senkinek nem ártottam, kivéve magamnak. És az, hogy magamnak ártok, hogy hibázom, a saját életemben magamat előre vagy hátra viszem, azok kellenek, azok a hullámvölgyek. Nem tudsz miből építkezni, ha nem vagy lenn” – magyarázta. – Amiről még nem írt senki, hogy életem legjobb éve volt 2015, mert akkor kaptam egy fél évet, amikor össze tudtam magam szedni. De ez abszolút kellett, az a fél év, ami kimaradt, elég volt, és folytattam tovább.

Csipes Tamara arról is beszélt, hogy amikor teherbe esett, ugyan nagyon szeretett volna gyereket, de abban az életszakaszban járt, hogy a karrierjére koncentrált és a tokiói olimpiára készült.

Kénytelen volt tehát újratervezni, hogy az élete minden területén helyt tudjon állni

Az első nyolc hónapban nem is emlékszem másra, csak arra, hogy valamiért izzadok. Hol azért, mert edzésen voltam, hol azért, mert szoptattam, hol mert altattam fél óráig. Az első egy év nagyon kemény volt” – nevetett. Juditot beavatta abba is, mennyire volt nehéz összeegyeztetni az anyaságot és a sportot, mit gondol a férfi és női szerepekről, és hogyan élte meg azt, hogy Tokióban is arany- illetve ezüstérmet sikerült szereznie.