A halált megjárt Pál Zoltán veszélyesnek tartja Szoboszlai példáját

A válogatottság és egy Bundesliga-szerződés előtt állt, amikor a szíve megálljt parancsolt: 23 évesen derékba tört Pál Zoltán meredeken felfelé ívelő labdarúgó-pályafutása. A Vasas hajdani sztárja most, 24 évvel élete legnehezebb időszaka után a Magyar Nemzetnek beszélt az akkori és az utána következő megpróbáltatásokról. Elárulta, mennyire nehéz volt feldolgoznia az álma elvesztését, új célokat találnia és megdolgozni értük – miközben azóta is többször csak hajszálon múlott az élete.

Ma már elégedett azzal, amit felépített a futballkarrierje romjaiból, de a sportolók mind gyakoribbnak tűnő szívproblémáiról (például a 2021-es Európa-bajnokságon, a pályán újraélesztett dán Christian Eriksenéről) nem szívesen beszél. Szerinte „a versenyport nem egészséges; olyan megterheléssel és nyomással jár, ami az emberi test számára nem normális”. Ami vele történt, arra mindmáig emlékszik:

– Kristálytisztán, az ilyet nem felejti el az ember. Éppen a századik NB I-es meccsemen lettem rosszul, a szünetben kértem is a cserét. Aztán egy napi kivizsgálás után egy egész konzílium jelent meg az ágyam mellett, és kérdezték, van-e valamilyen civil foglalkozásom, mert ezentúl inkább azt kellene erőltetnem. Szörnyű volt huszonhárom évesen azt hallani, hogy a szívemben az egyik billentyű nem zár rendesen, ezért alkalmatlan vagyok az élsportra. […] 

és mintha ez az egész nem velem történne

–  emlékezett vissza Pál Zoltán, aki akkor éppen előszerződéssel készült a VfB Stuttgarthoz, Lisztes Krisztián mellé igazolták volna le a németek.

– Egyik pillanatról a másikra az élet elvett tőlem mindent, amiért addig kicsi koromtól kezdve dolgoztam. […] Csak képzelje el, hogy a századik meccsét ünnepli, két nap múlva pedig azt mondják, még csak ne is sétáljon, különben meghal – mondta.

Később egy sertésszívbillentyűvel visszatért ugyan rövid időre, de pszichésen nem bírta a nyomást. Ekkor volt csak képes tudomásul venni, hogy muszáj befejeznie, úgy véli, akkor vált igazán felnőtté. Így is időbe telt, mire túllendült és új célokat talált magának az üzleti életben és a fociban is. Közben ugyanakkor három-négy alkalommal is veszélyben volt az élete, ezért az igazi (június 1.) mellett ennyi születésnapot ünnepel.

Vigyázat: Szoboszlai egy a százezerből!

Többek között futballistának készülő gyerekekkel is foglalkozik. Elismeri, ők sokat meríthetnek Szoboszlai Dominik példájából, de óva inti a szülőket:

– Látni kell azt is, hogy ez a történet ugyan nagyszerűen néz ki, ám százezerből egynek jön be. 

bármennyit is dolgozik valaki egészen kicsi korától fogva, nincsen garancia a sikerre. Szerte a világban szülők milliói áldoznak időt, pénzt, energiát arra, hogy a gyerekük top százas teniszező legyen, de az első százba csak százan férnek be, a rengeteg csalódott, korán kiégett fiatal pedig nincs a szemünk előtt, róluk nem tudunk. Én azt tanácsolom a gyerekeknek, hogy imádják a futballt, de legyen mellette valami más is az életükben, hogy ha ez egyik nem jön be, ott legyen a másik.

Ide kattintva olvashatod el a teljes Magyar Nemzet-interjút.