A mi közösségünkhöz tartozott. Nemcsak a szó kulturális, nemzeti értelmében, hanem közjogi értelemben is. A magyar Alaptörvény és Magyarország védelme alatt is állt. Ez feljogosít bennünket arra, hogy kerüljük az óvatoskodást: nem meghalt, nem kényszersorozás következtében hunyt el, hanem agyonverték. Ez egy olyan ügy, amit ki kell vizsgálnunk, hiszen akit meggyilkoltak, az egy volt közülünk. Nyilvánvaló, hogy az ügy gyökere a háborúban keresendő. Sokan gondolhatják, hogy a frontvonal messze van, és ha a frontvonal messze van, akkor a háború is messze van. Akár ezer kilométernél is messzebb, valahol ott Donyeck környékén. De az igazság az, hogy a háború közelebb van, mint gondolnánk. 10-20-30 kilométerre a magyar határtól egy magyar állampolgárt akarata ellenére besoroztak, majd agyonvertek. Annyi volt a bűne, hogy nem akart részt venni egy olyan háborúban, amihez semmi köze. A veszélyek korában élünk. Észnél kell lenni, mert minden mozdulatnak, minden döntésnek, minden szónak jelentősége van. Míg imádkozunk és mindent megteszünk az elhunyt családjáért, addig ez egy figyelmeztetés is Magyarország számára: a fenyegetés itt van a hónunk alatt, a háború itt van a szomszédunkban