Fehér lesz a karácsony? Erzsébet elárulja!

A népi megfigyelések színe-java nevekhez, pontosabban névnapokhoz kapcsolódik, emellett izgalmasak az ilyenkor gyakorolt jövőt megjósoló régi hagyományok, és a nevekhez tartozó személyek kiléte is. Íme a Fanny magazin összeállítása!

Mire valók a népszokások?

A régi időkben még nem volt meteorológiai előrejelzés, így az emberek nem tudtak másra hagyatkozni, mint saját megfigyeléseikre és tapasztalataikra. Mindezekből vonták le a következtetéseket, és fogalmaztak meg összefüggéseket.

Szegények pártfogója

Az egyik legkedveltebb névünnep a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentjéhez, a szegények jótevőjéhez, Árpád-házi Szent Erzsébethez kötődik. Ezen a napon máig több helyen az országban jótékonysági bálokat rendeznek.

Ekkor tartották a temetését

Szent Erzsébet ünnepét 1670-ben jegyezték be a római naptárba, méghozzá temetésének napjára, november 19-ére. Az 1969-es naptárreform során halálának időpontjára, 17-ére helyezték, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon.

Ha megrázza a pendelyét

A népi hagyományok szerint ilyenkor az időjárás árulkodott arról, milyen lesz a tél és az ünnep. Ha Erzsébet „megrázza a pendelyét”, azaz havazik, akkor a karácsony is fehér lesz. Ha viszont eső esik, a következő hónapokat is enyhének várhatjuk. A másik használatos mondás a „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja”.

Rózsává változott a kenyér

A legendák szerint Árpád-házi Szent Erzsébet a hideg hónapokban kenyeret vitt a szegényeknek, ám amikor apja, egyes történetekben sógora vagy férje kérdőre vonta tettét, azt válaszolta, csupán rózsa van a kötényében, mire a kenyér – isteni közbeavatkozással, hogy ne kelljen hazudnia – valóban rózsává változott.

Vége van a búzavetésnek

A földművesek számára ez a nap egyfajta határidő volt, hiszen ekkorra be kellett befejezni a búzavetést, az állatokat pedig hazahajtani a legelőkről, és istállókba terelni a közelgő hideg előtt. Ehhez is kapcsolódik mondás: „Erzsébet, Katalin havat szokott hozni, a bitang marhákat jászolhoz kötözni.” Ezen a napon tánccal és mulatsággal ünnepelték a mezőgazdasági munka sikerét.

Elásták a búcsút

Somogydöröcske német lakosai háromnapos mulatságot tartottak ez időben: a tradíció szerint a dínomdánom kezdetén a legények felhozták a pincéből az egy évvel korábban elásott borosüveget, a pap megáldotta, másnap imát mondtak fölötte, majd az üveget a templom falához csapták és megkezdődött a zenés-táncos vigadalom. Erzsébet napján újra „elásták a búcsút”, azaz egy újabb üveg bort.

Táncos játékok gyerekeknek

Az itthon is gyakori női név sok gyermekjátékban és mondókában is szerepel. Erzsébet napját a fiatalok is minden évben várták, mivel sok helyen ilyenkor úgynevezett várkörjáró játékokat rendeztek, mely valójában egy leánykérő éneklős mulatozás volt, ami egy régi házasságszerző szokáson alapult. A vár a lakodalmas házat jelenti, a várjárás pedig a háztűznézést.

Locsog vagy kopog?

„Ha Katalin kopog, karácsony locsog, és ha Katalin locsog, karácsony kopog.” – A jól ismert mondás szerint, ha november 25-én bármilyen halmazállapotú csapadék esik, akkor karácsonyra fagy várható, és így fordítva. Ismert még a „Ha Katalin fényben úszik, karácsony lében fürdik” bölcselet is, ami hasonló jelentéssel bír. Egyes felvetések szerint az e napi időjárásból a januárira is lehetett következtetni.

Férjhez megy, ha kivirágzik

Katalin-naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák is kapcsolódtak. Az egyik legismertebb, amikor az eladósorban levő hajadon lányok gyümölcságat tettek vízbe, és ha az karácsonyra zöldbe borult, az házasságot jelzett a következő évre. Az ilyenkor használt növényágat Katalin-ágnak is nevezték. Egy másik babona szerint több, legények neveivel ellátott orgonaág került egy vázába, és amelyik kihajtott karácsonyig, az lett a jövendőbeli.

Az álom elárulja

A legények is kíváncsiak voltak. Ők ezen a napon női inget vagy egyéb ruhaneműt loptak, majd este ezt tették a párnájuk alá abban a reményben, hogy álmukban meglátják leendő feleségük arcát. Egyes helyeken a fiúk böjtöltek is, hogy tiszta testtel álmodhassák meg kedvesüket az Alexandriai Szent Katalinról elnevezett nap éjjelén. Ám Katalin-nap vízválasztónak számított, az újévig már nem tarthattak lakodalmat, sem bálokat.

Kezdődik a disznóvágás szezonja

A november 30-ai András-napot követő vasárnap advent első vasárnapja, azaz megkezdődik a karácsonyra való felkészülés időszaka. Ekkortól tiltott volt mindenféle hangos mulatság, a figyelem az ünnepre való testi-lelki ráhangolódásra került át. Emellett ezen a napon kezdődtek meg faluhelyen a disznóölések, innentől fogva egészen a farsangi időszakig mindig akadt olyan ház, ahol disznóvágást tartottak. Nem véletlen a disznóölő Szent András elnevezés sem.

Negyven napig zuhog az eső

Az időjárással kapcsolatban is lényegesnek számított Jézus tanítványának, a 12 apostol egyikének, Szent Andrásnak a napja. A népi megfigyelések szerint, ha ilyenkor eső vagy hó esett, előreláthatólag 40 napig csapadékos volt az idő. Ha viszont fagyott, karácsonykor eső érkezett. A mondás így hangzik: „Fehér András – rossz év, Víg András – víg év.”

Gombócba gyúrták a fiúk neveit

András napja volt az egyik legfontosabb házasságjósló nap a lányok részéről. Ismert módszer a gombócfőzés, amikor névvel ellátott papírfecniket gyúrtak bele a tésztába, forrásban lévő vízbe tették, és amelyik először ért a felszínre, az mondta meg a leendő férj nevét. Gyakran rugdosták meg a disznóólat is, és várták, mennyit röffent az állat, ami elárulta, hány év múlva mennek férjhez. Figyelték, melyik irányból hallják a kutyaugatást, és úgy gondolták, abból az irányból érkezik majd a szerelem, illetve a lányok is bevetették a lopott ruhanemű, böjtölés és álmodás praktikát.