A szűnni nem akaró sivatagi időjárás mindenkire hatással van. Gondoljunk csak bele, mennyire rosszul érezzük magunkat, amikor a klimatizált irodából kimegyünk és megcsap minket a meleg, vagy beülünk a felforrósodott autóba. Az állatok közül leginkább a madarak nem bírják a folyamatos 40 fokot – ahogyan a Metropol korábban megírta –, egyre több a tetem a városban, miután nem jutnak vízhez. Most egy újabb víznyerőhelyet vesztettek az óbudai Aranyhegyi-patak kiszáradásával.

Ma már sem a Nánási úti híd alatt, sem a torkolatnál nem volt víz a mederben” – szúrta ki Doroszlai Dénes olvasónk.

Így néz ki most a patak medre Fotó: Facebook/Doroszlai Dénes

23 kilométer hosszú patak lett az enyészeté

A Pilisben eredő és a Dunába torkoló, csaknem 23 km hosszú patak vízszintje egyre alacsonyabb volt, most jutott el arra a pontra, hogy kijelenthessük: teljesen kiszáradt. A patak egyik ága két másik, kisebb víztározót táplált, a Házirétit és a Határrétit, amik horgásztóként funkcionálnak. „Nyilván ezeknél is csökken a vízszint, és valószínűleg a halak védelmében visszatartják azt a csekély vízhozamot, ami ebben a nagy szárazságban érkezik (ha egyáltalán érkezik) a tavakba” – írta Dénes. Egész hihetetlen elképzelni, hogy egy hónapja még sodrása volt, szinte hömpölygött a Aranyhegyi-patak vize.

Víz egy csepp se Fotó: Facebook/Doroszlai Dénes

Elszomorítja az óbudaikat a patak kiszáradása

A városrész több lakóját mélyen érinti a patak elpárolgása. Sokak szerint a szakemberek visszafogják a vizet, hogy a két víztározó élővilága fent tudjon maradni, hisz a hőségtől azoknak a vízszintje is folyamatosan csökken, pedig Solymáron is már csak porzik a patak medre, nem csak a fővárosi kerületekben.

Teljesen sokkolta a lakóközösséget a kiszáradt patak Fotó: Facebook

Az Aranyhegyi-patak régen nagy sebességgel zajlott, de akkoriban sok zápor volt

Az Aranyhegyi-patak története több száz évre nyúlik vissza. A forrása a Pilisben van és az 1950-es évekig, a betelepedésekig a vize tiszta volt. A világháború, illetve az új hidak építése után egyébként áthelyezték a medrét is. Ekkor jött létre a kibetonozott szakasz, ami Óbudán is fut.

Egy 1826 táján született részletes leírásból az is kiderül, hogy a patak az állatok kedvelt ivóhelye, a sodrása erős, a vize pedig bő volt. Akkor még gyakorlatilag érintetlen volt a patak útja és környezete.