Budapesten a Millenárisbeli Zöld Péter, A Széher úti Szívkórház udvarára épített Szent Ferenc játszótér, vagy a Benczúr kerti mesetér is dicséri Kő Pál szobrászművész fia, Boldizsár fantáziáját és keze munkáját. Ezekre a játszóeszközökre mi is kíváncsiak voltunk, és a budafoki Szent István mesetéren személyesen a mester kísért bennünket egy közös játékra.

Kő Boldizsár elkészülte után is gondját viseli a játszóeszközöknek (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)

Mutatjuk videón is

Apáról fiúra

Szent Istváni korona és honfoglaló lovas (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)

– Kőfaragónak is tanultam, édesapám mellett sok mindent lestem el, megmutatta a szakma csínját-bínját. Ő gyönyörű fából készült szobrokat készített, amit én csinálok, az tulajdonképpen az ő munkájának a folytatása – mesélte Boldizsár, miközben együtt mókuskerekezhettünk gyermekkorunk legendás játszóeszközén.

Mókuskerék! (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)

– Otthon olyan emberek, köztük kiváló művészek vettek minket körül, akik maguk is nagy mesélők voltak. Nem véletlen, hogy én is sorozatban meséltem, mesélek a gyermekeimnek. Egyszer csak megfogalmazódott az ötlet, hogy mi lenne, ha olyan játszótereket csinálnánk, amibe plusztartalmakat rejtünk: minden játszóeszköz egy mesének a darabkája, és a játszótér így olyan lesz, mint egy nagy térbeli mesekönyv – árulta el a meseterek születésének történetét Boldizsár.

A felnőttek is élvezik

Itt minden játszóeszköz szimbólum (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)

A mester hozzátette, szeretném a művészetet az emberek keze ügyébe adni, hogy az mindenki számára elérhető legyen a köztereken, parkokban.

A mesetér egy szabadtéri kiállítótér művészi szobrokkal, ahol a lelkünk is játszik: miközben a testünk mozog, a képzeletünk is meglódul. Ezt a felnőtt épp úgy élvezheti, mint a gyermek.

A Szent István mesetér bejárata (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)

Családi vállalkozás

Kő Boldizsár abban is a szülei példáját követi, hogy együtt munkálkodik feleségével.

– Gyermekkoromban azt láttam, hogy mindig közösen alkottak: amit édesapa faragott, azt édesanya kifestette. Így van ez nálunk is – mesélte, hozzátéve, hogy a meseterek már kész családi vállalkozásban készülnek.

– A családtagjaim csodálatos alkotótársak. A nagyfiaim most már majdnem mindent tudnak a szakmáról. Évek óta együtt dolgoznak velem. A kislányaim már ugyancsak festettek a játszótereimen. A feleségem pedig mindig hozzáad mindenféle néphagyománybeli, gondolkodásbeli pluszt, amivel segít nekem. Ő a múzsám is egyben.

Színes, fából faragott és játszható ez a világ (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)

Belső tárlat

Kő Boldizsár az édesanyja szobájában megírt Belső tárlat című életrajzi könyvében vall mesés gyermekkoráról, nagyanyái krumplilángosától és a kacagó krumplin keresztül bepillantást nyerhetünk a „Pestisrác” iskolás éveibe. Megtudhatjuk, hogyan vezetett útja a teremtett világ csodálatán keresztül művészi pályája kibontakozásáig, és tanúi lehetünk, a fiú, a férj, az apa és az alkotó férfi érésének.

A meseterek várják az egész családot (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)

Te vagy Gulliver

„Azt szeretem játszani, amit a gyerek is játszik, az ő számára a méretarány változtatható. Egy kicsi az nem egy picit nagyobbnak látja a dolgokat, hanem jóval nagyobbnak, a rovarok világa sokkal közelebb áll egy gyerekhez. A játszótereken is mindig játszom ezzel. Például itt egy pad, de van rajta egy nagy ház, ami persze a padon nagyon pici, és mikor odaülsz, akkor te vagy a Gulliver.”