„Azt kívánom, hogy hasonló borzalmakat soha senkinek ne kelljen kiállnia” – egy egész családot temetett maga alá egy budai lakóház

Nádasi Sándornak több üzlete is van a budai Fő utcán, s mivel maga is nap-mint nap ott dolgozik, gyakran elegyedik szóba a lakókkal. Mivel Sándor imádja a történelmet, gyakran kéri, hogy meséljenek neki régmúlt történeteket, ám nem is sejtette, hogy épp az az épület rejt egy igen szörnyű titkot, melyben dolgozik. Az épületet a II. világháborúban Budapest ostromakor találta el egy bomba, maga alá temetve öt embert.

 — kezd bele a történetbe Sándor, aki a történet felelevenítése közben munkatársainkat körbevezeti a Fő utca 92. számú lakóház pincéjében. A helyszínre lélegzet visszafojtva, néma csendben érkezünk meg, hiszen a tragédia emléke még ma is elevenen él a falak között.

 — meséli Sándor, aki azt is megtudta, hogy egy házaspár volt akkor a lakóház tulajdonosa. Az akkori Bauhaus stílusú ház egyik sarka üvegből volt, ezt találta el a láncos bomba, ami egészen a pincéig lezúzta az épületet. A lakóházat később Erika édesapja építette újjá, ma már semmi sem emlékeztet a borzasztó eseményekre.

 — idézi Sándor a II. világháború borzalmait. A háború alatt elesett honfitársainkat természetesen idővel exhumálták és méltó módon eltemették őket. Sándor rávilágít, hogy a háború borzalmairól bizony fontos és kell is beszélni, különösen a mai vészterhes időkben.

 — meséli Sándor, aki saját maga a második világháborút ugyan nem élte meg, de 1956-ban 10 éves volt, amikor belelőttek a tömegbe, ahol ő épp egy kenyérrel sétált hazafelé.

 — zárja Sándor, aki élete során mindig igyekezett átadni 5 gyermekének őseink tiszteletét. Sándor bízik benne, hogy a lakóház kedvelt zongoratanárával Erikával még sok történetet megosztanak egymással, hogy ezzel is tisztelegjenek múltunk előtt.