„Az én apám úgy nevelt, mint a szél. Halkan fújt, énekelt, úgy mesélt” – énekli Pápai Joci Az én apám című dalban. A Dal 2019 nyerteseként pedig az egész világ megismerhette, milyen a lelke az édesapjának az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A 67 éves Pápai József büszkén mesélt korábban fiáról.

– Amikor először képviselte az országot az Eurovízión akkor gyakorlatilag fel sem fogtuk, hogy ennek mekkora jelentősége van. Most már egészen más a helyzet, ráadásul egy ilyen dallal… igazán szívmelengető – mondta Pápai József, aki korábban maga is zenész volt, de aztán egy csodálatos mosolyú nőért – Joci anyukájáért – felhagyott ezzel.

– Imádtam dobolni, ahogy most Joci kisfia, Zalán unokám is. Szerettem énekelni is, volt egy beatzenekarunk, utána lettem hivatásos zenész. Egészen addig, míg rám nem talált Terike. Szerelem volt első látásra, és még most 45 év után is látom ugyanazt a mosolyt, ami egykor elvarázsolt. Akkor tudtam, hogy mi egy család leszünk és én már nem akarok többet éjszakázni. Nagyon nehéz időszak következett, egy parképítő vállalatnál helyezkedtem el segédmunkásként. Sosem szégyelltem dolgozni, így minden gond nélkül dobáltam a trágyát a traktorra. Közben tanultam is, így főkertész lettem. Később a nyolcvanas évek végén kezdtem el régiségekkel foglalkozni. A feleségemmel négy csodálatos gyereket neveltünk, a most már 44 éves Pétert, a 40 éves Renátát, Jocit aki már 37 éves és Virágot, aki 26 éves. Jocitól van két unokám: Hanna már nagylány, 14 éves, míg Zalán nyolc. Virágtól egy négyévesem van, és májusban érkezik a következő unokám. Nagyon boldog vagyok emiatt. Mindig a család volt a legfontosabb nekem, boldogok voltunk mindig. Amikor nagyon kevés pénzünk volt, azt is beosztottuk. Mindig azt mondtam, hogy ha Isten megáld gyermekekkel, akkor valahogy ad hozzá legelőt is – mondta akkor mosolyogva József, aki szerint Joci mindig is különleges gyerek volt.

Pápai Joci apukájáról énekelt, siker lett Fotó: Metropol

– Már négyévesen zenélt! Egyértelmű volt, hogy ez lesz az útja, bár nem tagadom, hogy féltettem ettől a világtól, de mindig támogattam. Mélyen bennem volt, hogy ilyen tehetségnek teret kell adni. Amúgy imádnivaló kölyök volt, még akkor is ha okozott ám meglepetéseket! Képzelje, ötéves korában megszökött az oviból, és hazajött. Nem volt semmi baja, csak úgy gondolta, hogy jobb neki itthon. Tiniként pedig imádott csajozni, mindig vitte magával a gitártokját is, amiben pokróc is volt a lányoknak. Felnőttként pedig tisztességes családapa és férj lett. Ilyenkor jó arra gondolni, hogy azért csak valamit jól csináltunk a feleségemmel…