„Egy bolt közepén kacsintott rám a filmszerep” – Bevásárlólistával a kezében mondott igent Dobó Kata főhőse

Amikor az ember szerelmes, akkor a teste is reagál. Pillangók röpködnek a gyomrában, hebeg-habog, izzad a tenyere. Így van ez a való életben és a filmvásznon is. A paragrafusok erdejében élő Szemerey ügyvéd úrnak – akit Bokor Barna kelt életre –, a bokája rándul meg, amikor elkezdi behálózni ez a csodálatos érzés. A szeretni való, kislányát egyedül nevelő, szigorú ügyvéd szerepe egy bevásárlás közben találta meg a színészt.

Bevásárlólistával a kezében mondott igent a szerepre

„Égi jelként fogtam fel ezt a felkérést” – árulta el Bokor Barna a Metropolnak. „Nagyon szerettem volna filmben kipróbálni magam, de ez a lehetőség nem talált meg 40 éves koromig. Aztán mint egy sóvárgott szerelem, egyszer csak rám kacsintott ez a filmszerep. A producer, Helmeczy Dorottya hívott fel, hogy lenne-e kedvem elvállalni? A beszélgetés alatt egy bevásárlólistával álltam a bolt közepén, és egészen más dolgokat pakoltam a kosaramba, mint ami fel volt írva. Aztán úgy jöttem ki az üzletből, mint amikor az embert megsuhintja a szerelem szele: értelmetlen dolgokat tesz-vesz.

Amikor Dobó Kata visszaköszönt

A forgatáson aztán Barna ott találta magát rengeteg hölgy társaságában, hiszen az általa játszott ügyvéd körül számos női karakter forog, és persze a női energia a rendező, Dobó Kata személyében is végig jelen volt. „Katával mindig szerettem volna találkozni. Egyszer, valamikor 1998-ban Budapesten elment mellettem egy szűk folyosón. Én ráköszöntem, ő visszaköszönt, pedig nem is ismertük egymást. Akkoriban ez volt az első számú élményem, hiszen Kata volt az első számú NŐ, A miniszter félrelép mozisztárja. Most, amikor együtt dolgoztunk, azonnal működött közöttünk a szakmai kémia. Kata nagyon érzékeny, és nagyon finom érzékkel választotta ki a karaktereket.”

A szerelemben valamennyien gyermeklelkűek leszünk

A film témája a szerelem, a gyermeki lélek és a szülői szeretet. Barna kiválasztása ebből a szempontból is telitalálat. „Apuka is vagyok, gyermeki lelkem is van. A szerelemben pedig valamennyien elveszünk, és gyermeklelkűek leszünk” – vallja a színész, aki a szeretnivaló, de szigorú ügyvéd érzelmi állapotát egy fizikai jelenséggel is ábrázolja a vásznon: a szerelemtől ugyanis megrándul a bokája, mint aki mindjárt bugizni kezd. „Van, aki pillangókat érez a hasában, mások dadogni kezdenek, dr. Szemereynek pedig a lába rándul. Visszafelé ez nem működik: ha a bokámat kifelé rángatom, attól még nem leszek szerelmes” – nevetett a színész, és azt is elárulta, hogy ő maga is így van ezzel: kamaszkora óta vizsgálja azt a tagadhatatlan tényt, hogy a szerelem hatására „kizökken az idő”. „Most már abban a korban vagyok, hogy meg tudom figyelni, mi működteti a szerelem energiáját? Azóta se jöttem rá a pillangóeffektus működési mechanizmusára. Önkéntelenül és megmagyarázhatatlanul van, vagy nincs. Minden megváltozik és az ember a folyamatos elragadtatás állapotában van.”

Bori és Barna hasonlít egymásra

A szerelem mellett egy másik fontos érzés, a szülői szeretet is megjelenik a filmben. „Remek gyerekszínészekkel dolgozhattam, valóban úgy tekintettem rájuk, mint kollégákra. Bori (Marczinka Bori, aki Dorkát játssza – a szerk.), aki a kislányom volt a filmben, olyan természetes őszinteséggel létezett a jelenetekben, hogy gyakran abból táplálkoztam, amit tőle kaptam. Élővé tudta tenni a pillanatokat. Már az első alkalommal instant öröm volt a találkozásunk. Egy idő után azt vettük észre, hogy hasonlítunk is egymásra.”

Vajon jó apa vagyok?

Az El a kezekkel a Papámtól!-nak különleges a látványvilága is. „Imádtam ezt a színes, retró futurisztikus miliőt” – árulta el Barna. „Igaz, nekem hat szürke öltönyöm volt, de ezekben benne van a szürke valamennyi árnyalata. Szemerey egyébként is egy szürke ügyvéd, és a pipájába kapaszkodik, hogy ne lássák, ha elbizonytalanodik” – mondott el még egy titkot a színész, aki maga is izgatottan várja a december 9-i bemutatót. Legjobban a 10 és a 12 éves gyermekei véleményére kíváncsi. „Én is fel szoktam tenni magamnak azt a kérdést, ami a filmben is elhangzik: Vajon én jó apa vagyok? De igyekszem… és szerintem ők ezt érzik.”