Berki Mazsi csak könnyeivel küszködve képes beszélni elhunyt férjéről. Igaz, szerelem volt az övék, és bár voltak problémák a kapcsolatukban, Krisztián halála előtt minden rendeződni látszott. Az élet azonban közbeszólt; május 6-án elveszítette gyermeke édesapját.

– Igaz, hogy voltak hangos vitáink, ettől függetlenül igaz szerelem volt a miénk. Minden konfliktus ellenére tudtuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Sajnos akkor halt meg, amikor rendezni tudtuk a kapcsolatunkat, órákon keresztül beszéltünk a tragédia előtti éjszakán. Szerdán kért még egy utolsó esélyt, hogy bizonyítson nekem. Én voltam az utolsó hívása és sms-e a telefonjában – kezdte a Borsnak az özvegy.

„Emma miatt van értelme felkelni”

A mai napig felfoghatatlan számomra, hogy elvesztettem a férjemet. Olyannyira, hogy mindig azt képzelem, ő csak a hálószobánkban fekszik, miközben csinálom a dolgomat, és várom, hogy egyszer csak megszólal. Továbbra is nehéz, de a kislányom miatt nincs más választásom, tartanom kell magam. Nem tehetem meg – és Krisztián sem lenne rám büszke –, ha nem tudnám ellátni Emmát. Sokan aggódtak értem, hogy nyugtatókon élek, de én csak egy alkalommal, a tragédia napjának éjszakáján vettem be egy fél szemet, mert még mindig szoptatok. A kislányom egészségét tartom szem előtt. A lelkemet nem gyógyszerekkel, hanem meditációval, a családommal és a barátaimmal próbálom rendbe tenni. Emma a mindenem, ő ad erőt a mindennapokban, aki miatt van értelme felkelni. Nagyon hálás vagyok Krisztiánnak a kislányunkért, mert ha nem lenne, fogalmam sincs, hogyan tudnám ezt a veszteséget túlélni – folytatta Mazsi.

„Egyedüli anyaként családfenntartó lettem”

Egy édesanyának a gyermeke születése utáni időszak az, amikor a kisbabájával kellene lenni, de most az özvegynek két szülőt kell egy személyben pótolnia.

– Nálam a gyes kimaradt, nekem mindent meg kell tennem, hogy Emma semmiben se szenvedjen hiányt. Egyedüli anyaként családfenntartó lettem. Innen is megígérhetem a kislányom édesapjának, hogy mindent meg fogok tenni, hogy egy teljes értékű életet éljen a gyermekünk – jelentette ki a Borsnak megtörten. Mazsi úgy próbálja túlélni a fájdalmat, hogy igyekszik minden percét lekötni. Mielőbb vissza szeretne állni a munkába.

– Keveset tartózkodunk otthon, folyamatosan dolgozom és az ügyeket intézem. Munkával és a barátokkal kötöm le magam, ötletelek és ezeknek a megvalósításán dolgozom. Van egy régóta dédelgetett álmom, ami most megvalósulni látszik. Semmit nem akarok elkiabálni, de ha itt lesz az ideje, mindenki tudni fog róla. Tudom, hogy Krisztián sem szeretné, hogy a négy fal között üljek depressziósan és ezt a kislányunk is átvegye – fűzte hozzá.

– Mindennap nagyon elfáradunk, minden percem be van osztva, ezért nincs sok időm ezen tépelődni, de még ez a szerencse, mert az sokkal rosszabb, ha elindulnak a gondolataim. Szerencsére tudok aludni, igaz, Emma még éjszaka többször felébred. Néha szörnyű álmaim vannak, és sokszor eszembe jut, hogy Krisztián segített a terveim megvalósításában, és majd jön, pedig tudom, hogy már ez nem lesz így – mondta könnyeivel küszködve az édesanya.

„Egy újabb döfés volt számomra”

Mazsi Mattesz Csillával (Gesztesi Károly egykori szerelme – a szerk.) dolgozott egy közös vállalkozáson, egy bébispát akartak létrehozni, amikor megtörtént a tragédia. A fiatal anyukát villámcsapásként érte, amikor egy véletlennek köszönhetően megtudta, leendő üzlettársa visszalépett, és mással valósítja meg azt a tervet, amit közösen megálmodtak. Az özvegy a férje halála után néhány nappal értesült erről, amit újabb csalódásként élt meg – írja a Bors.

– Amikor szembesítettem Csilla nénit, akkor mondta el csak nekem, hogy sajnálja, de neki egy biztos pont kell, aki anyagilag biztonságot jelent számára, és úgy gondolta, ez nem én leszek a férjem tragédiája után. Ez egy újabb döfés volt számomra. Csilla nénit egy éve ismerem, és elhamarkodott volt a kijelentésem, hogy a barátunk. A szakmai tudásáért tisztelem, és hálás vagyok, amiért a kislányommal foglalkozott. Üzletileg tisztességtelen volt velem, emberségből nálam megbukott – jelentette ki Mazsi.

– Amióta a férjem elment, azóta próbál jelekkel figyelmeztetni engem. Ezt is ennek vettem, és örülök, hogy így alakult, mert valamiért így kellett lennie. Továbbra is pozitív vagyok, bár ott nagyon megtörtem. Valamiért ezt kaptam az élettől, tanulnom kell belőle, hogy a jövőben jobban figyeljek oda mindenre. Rávilágított, hogy nehéz megbízni az emberekben, de hálás vagyok a sorsnak, hogy van olyan barátnőm, aki húsz éve van mellettem. Vannak, akik segítenek, nap mint nap felhívnak, de ügyesen megállok egyedül is a lábamon. Rendes babaúszásra járunk egy közösségbe, és viszem továbbra is programokra a kislányomat, hogy a fejlődésében még csak nyoma se legyen a tragédiának.

„Egyik pillanatról a másikra tör rám a sírás”

Mazsi fokozatosan tér vissza a munkába. A májusban elmaradt tábor következő időpontját szeptemberre tűzte ki. Szerencsére minden partnere empatikus, és az emberek is együttérzésüket fejezték ki a történtek miatt.

– Amikor az ember egy ilyen tragédiát átél, nem tudja onnan folytatni, ahol abbahagyta. A gyász még tart, és már tudok mosolyogni, de nem vagyok jól. Hullámzó a hangulatom, egyik pillanatról a másikra tör rám a sírás. Nagyon szeretek dolgozni, ezért picit a munkába menekülök. Tizennégy éves korom óta dolgozom, mindig is pörgős voltam, sokszor hajlamos vagyok túlvállalni magam. Visszatérek az influenszerkedéshez is, és próbálok párhuzamosan négy-öt lábat építeni nekem és a kislányomnak. Szeretném továbbra is tartani azokkal az emberekkel a kapcsolatot, akik igazán kíváncsiak arra, hogy mi van velem – mondta a Borsnak.