Nem magányos már! Rátalált a szerelem a magyar nők férfiideáljára?

Jól érzem magam, ahogy vagyok. Ezt a témát bárki is feszegeti, azt tudom mondani, hogy az életem első pár fejezetét örömmel osztottam meg a nagyközönséggel, minden témáról szívesen beszéltem, nyitott könyv volt a magánéletem. Tudható volt, hogy ki a párom, hogyan érzek iránta, mit élünk meg. Ebbe beletartoztak a jó és rossz dolgok egyaránt, hiszen a problémákról és a gondokról is beszéltem, nem csupán a szerelmes pillanatokról. Jelenleg viszont az életem abban a szakaszában vagyok, hogy most már óvom, féltem és mindenekelőtt magamnak tartom. Azt viszont szívesen elmondom, hogy jól vagyok, minden rendben van, nem vagyok magányos

Az én koromban már – így hatvanhét évesen – már mások az igényeim és elvárásaim egy párkapcsolatban. Amikor az ember fiatal és ereje teljében van, mások a fontos dolgok. Nincs is ezzel semmi baj. Ha valaki már megélt ennyi esztendőt – és nekem szerencsére sikerült – akkor olyan társat kell keresni és találni, akivel jó együtt lenni, közös programokat lehet csinálni. Nem feltétlenül kell házasságban, vagy közös fedél alatt élni. Egyszerűen meg kell tartani a szeretetet, az odafigyelést és azt a fajta felelősséget, ami egy párkapcsolatnál nyilvánvalóan fontos