Csikos Sándor: El kellett engednem a feleségemet

Csikos Sándor óriási megtiszteltetésben részesült: megválasztották a nemzet színészének. A Hot! magazin pedig kíváncsi volt arra, milyen út vezetett ehhez a kitüntetéshez. 

Hot!: Csíkosnak, Csikosnak vagy Csikósnak írták eredetileg a nevüket?

Csikos Sándor: Édesapámat Csíkosnak anyakönyvezték. Amikor a Színművészetire jártam, fölöttem két évvel tanult Csíkos Gabi, így tértem át a Csikosra.

Hot!: Karcagon éltek, 1941-ben született. Van emléke a háborúról?

Csikos Sándor: A telkünkön két ház állt, egy felső meg egy alsó. Az alsóban dagasztották a kenyeret, ott volt a kemence, a mosókonyha, oda kerültünk, amikor a felső házat egy orosz orvosnő foglalta el a tisztiszolgájával. Iván kedvelt engem, a térdére ültetett, és adott nekem egy kockacukrot. Ez megmaradt bennem, ahogy az is, amikor édesapám, aki háromszor vonult be – a végén GH-s volt –, szerencsésen hazatért a Don-kanyarból.

Hot!: Mi volt az édesapja foglalkozása?

Csikos Sándor: Gazdálkodó volt, paraszt polgár, később a Kisgazdapárt képviselője, Tiszafüredig terjedt a kerülete. 1948-ban megjelent egy fekete autó, kiszállt belőle Dobi István, és azt mondta édesapámnak, hogy adja vissza a mandátumát, és lépjen be a kommunista pártba. „Engem nem erre választottak az emberek” – hangzott a válasz. Ezután mindig utánanyúltak, hiába adott fel mindent. Két tehenünk meg egy lovunk maradt, azzal fuvarozott, amíg lehetett; kuláknak számítottunk, és az iskolában is így tartottak számon a bátyámmal, Jánossal.

Hot!: Ezért kellett elhagynia a karcagi gimnáziumot?

Csikos Sándor: 1955 karácsonyán kaptam egy guminyomdát, ’56 no­vem­be­ré­ben azzal nyomtattam röplapokat. Kirúgtak a középiskolából. Háztartásbeli, népi iparművész édesanyám közbenjárt, hogy ne az ország összes középiskolájából tiltsanak ki, de így is csak a debreceni Fazekas Gimnáziumba kerülhettem be. Az iskolában volt szín­ját­szó­kör, Fényes Márta néni, Selmeczi Tibor édesanyja volt az egyik vezetője. Maszkos, jelmezes előadásokat tartottunk, ott javasolták, hogy meg kéne próbálni a Színművészetit.

Egy évig segédmunkás volt Csikos Sándor

Hot!: Hányadik próbálkozásra került be?

Csikos Sándor: Elsőre felvettek azzal, hogy nyaraljunk, pihenjünk, ősszel találkozunk. Abba az osztályba kerültem, ahová Tordai Teri és Béres Ilona járt. Csakhogy Meruk Vilmos behívatott a művelődésügyi minisztériumba, és elkezdett faggatni, hogy hány hold földünk volt. Fogalmam sem volt róla. Amikor pedig elmondtam, hogy a bátyám segédlelkész, már szó sem volt a főiskoláról. Négyen jártunk így: Dőry Virág, Ernyey Béla, Farkas Gabi meg én. Egy évig segédmunkás voltam, az árokpartot kaszáltam. A következő évben kerültem be Simon Zsuzsa osztályába.

Hot!: Hogy érezte magát az osztályában?

Csikos Sándor: A miénk volt a legstabilabb társaság: 12-en indultunk, annyian is végeztünk. Öt Kossuth-díjas, három színigazgató, három nemzet színésze van-volt köztünk. És mindenki a pályán maradt. Szerettük, tiszteltük a ta­ná­rain­kat: Fischer Sándor beszédtechnikát oktatott, Gáti Józseffel Arany-balladákat elemeztünk, Montágh Imre a beszédet a személyiség részévé tette. Mindezt használtam, amikor a Debreceni Színjátszó Stúdióban oktattam, és a tanítás a szenvedélyemmé vált.

Hot!: A sok fiatal fiú és csinos lány között nem szövődtek szerelmek?

Csikos Sándor: Császár Angélának udvaroltam, később pedig Földessy Margitnak.

Hot!: Amikor diplomáztak, kötelező volt vidékre szerződni?

Csikos Sándor: Harmadikos korunktól a Madách Színházban gyakoroltunk. Csodálatos előadásokat láttam, például Gábor Miklóst a Hamletben. De a végzés után Egerbe szerződtem, onnan vitt Lendvai Ferenc Miskolcra.

Hot!: Amikor az Irodalmi Színpadhoz került, miért váltott?

Csikos Sándor: Nem nagyon láttam ott a jövőt: Angela Davisről, Che Guevaráról készült műsor.

„Sajnos nincs unokám”

Hot!: Közben több vidéki színházat is megjárt: Debrecent, Győrt, megint Debrecent, Nyíregyházát. Mikor volt ideje megnősülni?

Csikos Sándor: Negyvenéves voltam, amikor összeházasodtunk Pan­ko­tay Évával, a nyíregyházi színház titkárnőjével. Született egy fiunk, Sándor. Később elváltunk, de nagyon jó maradt a kapcsolat. A fiam angol–kommunikáció szakot végzett, jelenleg egy felvonócégnél dolgozik. Unokám sajnos nincs, de Cilának, a második feleségemnek a két unokájával pótoltuk a hiányt.

Hot!: A harmadik, máig tartó debreceni korszakában ismerte meg a második feleségét, Várhalmi Ilonát, az Ady Gimnázium művészeti vezetőjét. Hogy került ismét Debrecenbe?

Csikos Sándor: Nyíregyházán voltam színigazgató; a tagok szavaztak meg Léner Péter távozása után, hogy ne essen szét a társulat. Lengyel György hívott aztán Debrecenbe játszani, Cila pedig, aki zseniális pedagógus volt, tanítani. Nagyon sokat adott a város. Olyan szerzők nézték a próbákat, mint Ratkó József, Hubay Miklós, Szakonyi Károly, Borbély Szilárd... És Szabó Magda, aki ragaszkodott hozzá, hogy tegezzem, és hallgatott az ötleteimre. Nagyon szeretem a darabjait. Meglehetősen szépen beszélem a magyar nyelvet, ő meg meglehetősen jól írt.

Hot!: Amióta a pályán van, mindig vidéki színész volt, mégis megkapott minden díjat, állami és művészeti elismerést, most pedig a nemzet színésze lett. Csak az a tragikus, hogy a párja nem érhette meg a megtiszteltetést, a gondtalanabb életet.

Csikos Sándor: Sosem értettem az önmenedzseléshez. Debrecenben mindent megkaptam. Mindkét polgármester, Kósa Lajos és Papp László is a kultúra támogatói: újjávarázsolták a Csokonai Színházat, és megépítették a Csokonai Fórumot. Most kevesebbet játszottam: kilenc hónapig éjjel-nappal Cila mellett voltam. Agytrombózisa volt. Azt kérte, hogy ne vigyem kórházba, mert ő onnan már csak a temetőbe mehet. Az utolsó hónapban olyan állapotba került, hogy muszáj volt. De voltak még felvillanásai. Amikor a végén bementem hozzá, azzal, hogy „Én vagyok itt, Sanyi!”, kétszer is elfordult. Tudtam, hogy el akar menni.