A mai Margit-híd budai hídfőjének környékén az Árpád-kor hajnalán a közeli dunai átkelő, valamint az ide telepített szőlőskertek és vízimalmok hasznából mind a Nyulak-szigeti apácák, mind a johannita lovagok bőségben élhettek. Már a legrégibb középkori, latin nyelvű okiratok is szólnak a híres föld alatti karszt barlangokról, melyek felszíni hideg- és melegvizes forrásain létesült Buda első ispotálya és első gyógyfürdője is (bár ez utóbbi inkább volt sáros dagonyázó, mint kifinomult gyógyhely). Mindez lökést adott egy kisebb falunyi – főleg szolgáltatásokból élő – népesség letelepedésére: ők lettek az „ős-Felhévíziek”.

Fotó: Facebook

Később, a török hódoltság idején megváltozott itt az élet: állandó török lovas helyőrség jelent meg, katonai tábort, lőportárat, és végre tisztességes fürdőket is építettek: így született meg a Szent Lukács fürdő őse, illetve a máig működő, pompás Velibej fürdő.

Már Szulejmán szultánnal megérkeztek Budára az első muszlim hitű szerzetesek is, a különféle rendek Felhévízen és a később Rózsadombnak nevezett magaslat lábánál több kolostort is emeltek. A legismertebb talán az utókor által Gül babaként emlegetett dervis, akinek síremléke (türbéje) az Ottomán Birodalom Isztambultól legtávolabb eső ilyen jellegű építménye Európában. Sétánk során belülről is megtekintjük a frissen felújított, s immár több mint 450 éves épületet, benne a síremlékkel, majd a szomszédos, vadonatúj múzeumban boncolgatjuk tovább a török-kori szerzetesség és a török módi szerint nálunk is hamar meggyökeresedett kávékultúra szálait.

A sétára jelentjezni itt lehet.

Időpont: augusztus 13., 15 óra
Helyszín: Margit híd budai hídfőjénél, a parkban