El sem hiszem, ott álltam a dobogó tetején és itt fogom ezt az érmet. Rio nem sikerült jól, túl sokat kellett fogynom, de az viselt meg igazán, ami az öcsémmel történt. Ha ő nincs, ez meg sem történik. Ő volt az, aki tovább rugdosott, hogy csináljam tovább, miközben az ő nyakából vették el a bronzot” – emlékezett vissza az előző olimpián történtekre a súlycsoport regnáló olimpiai, világ- és Európa-bajnoka, aki elismerte, nehéz volt megállnia, hogy ne nézze fivére elődöntőjét, de muszáj volt „fókuszban tartania” magát, ezért győzelme után csak egy puszit adott neki.

A döntőről úgy vélekedett, hogy a kirgiz riválisa nekiugrott a meccs elején, és az járt a fejében, ha ezt hat percig végig bírja, akkor nagy gondban lesz, de miután az első parterhelyzetből felálltak, onnantól irányítása alatt tartotta az összecsapást. Úgy vélte, Akzsol Mahmudov, aki Kirgizisztán első ötkarikás aranyáért küzdött, lélekben kicsit feladta a második menetben, legalábbis ő ezt mondogatta, ezzel nyugtatta magát.

Azt sem tudtam, hol vagyok. Nem is emlékszem a győzelem utáni másodpercekre, csak annyi van meg, hogy Bandi a nyakamban van és eldőlünk” – utalt az 1988-as, szöuli olimpián aranyérmes Sike András szövetségi kapitányra a Szöcsi becenevű birkózó, aki a menetelése során az elődöntős meccsét tartotta kulcsfontosságúnak. „Semmire nem emlékszem az elődöntőből, annyira elöntött a sav az utolsó két percre. A győzelem után viszont tudtam, ezen az olimpián engem már nem verhet meg senki”.

Arra a felvetésre, hogy ezúttal pályafutása legnagyobb diadalát nem a tőle megszokott virtuóz birkózással érte el, úgy reagált, az elmúlt években sokat fejlődött a taktikai érzéke, amire ebben a korban már szüksége is volt.

Meg kellett tanulnom, a kevesebb néha több. Az olimpia előtt egy hónappal ráadásul megsérült a bordám, emiatt nem tudtam lent úgy birkózni, ahogy szoktam. Főleg támadásban éreztem ezt, de talán éppen emiatt a lenti védekezésre ezer-kétezer százalékosan koncentráltam, ami az egész olimpián jól ment” – mondta BHSE 34 éves versenyzője, aki a vegyeszónában többször elérzékenyült, amikor rápillantott a csillogó aranyéremre, melyet Bacsa Pétertől, a magyar szövetség ügyvezető alelnökétől, egyben az ötkarikás játékok birkózótornájának versenyigazgatójától kapott az eredményhirdetésen.

A jövőjét illetően úgy fogalmazott, ez volt az utolsó olimpiája, de most már csak azt várja, hogy családjával ünnepeljen a dunavarsányi „horgászpartin”.

A magyar csapat öt éremmel – két-két arannyal és ezüsttel, illetve egy bronzzal – zárta a keddi napot, ilyenre legutóbb a 2004-es, athéni olimpián volt példa augusztus 27-én.

Magyar birkózó legutóbb 2004-ben nyert olimpiát. Akkor Majoros István nyerte meg a kötöttfogásúak 55 kilogrammos kategóriáját. Lőrinczé a magyar birkózás 20. olimpiai aranyérme, egyúttal ő a 19. magyar aranyérmes birkózó a játékok történetében. Ezt a sort szerdán Lőrincz Viktor folytathatja, ugyanis a közép-európai idő szerint 12.30-kor kezdődő programban a kötöttfogásúak 87 kilogrammos kategóriájában a kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok ukrán Zsan Belenyukkal csap össze az aranyért.