Haláleset a családban: hogy segítsek a gyereknek a gyászban?

Olvasónk levele:

„A nővérem és köztem 11 hónap korkülönbség volt, szinte ikrekként nevelkedtünk. Ő rákos lett, azt mondták egy éven belül meg fog halni, de küzdött, négy évet élt még. Nagyon szoros volt mindig is a kapcsolatunk, egy faluban éltünk, minden nap találkoztunk a 10 éves lányomnak olyan volt, mint a második anyja. Éppen ezért óvtuk, nem tudta, hogy a nővérem halálos beteg, mégis három éve konkrétan retteg a halál gondolatától. A nővérem egy hete halt meg, a lányom összeomlott, nem beszél róla és sokszor dühös, szorong. Elvigyem a temetésre vagy rosszat teszek azzal?” Gabi, 42

Azt hisszük, hogy megvédjük, de…

A szülők szeretnék megóvni a gyerekeket, de saját értelmi szintjükön inkább segíteni kell őket, hogy megbirkózhassanak a veszteséggel. A 10 éves gyerek képes megérteni a halállal összefüggő dolgokat, halálfelfogása már megközelíti a felnőttekét, de még nem képes uralni a hozzá fűződő érzelmeket. Amennyiben felkészítjük arra, hogy néz ki egy temetés, mit fog látni, hallani, mit érezhet közben, akkor ha ő is szeretné, ott lehet. Ne tagadjuk meg tőle a döntés lehetőségét. A temetés is egyfajta rítus, ami segít a gyászfeldolgozásban.

Máshogy gyászolhat felnőtt és gyerek

Felnőtteknél: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás szakaszokat különítünk el, ez a gyerekek esetében nem ennyire egyértelmű, ott több rövidebb szakaszban jelentkezhet. Ők is megélhetik a szomorúságot, dühöt, lelkiismeret-furdalást, szorongást és mély szomorúságot, akár csak a felnőttek, de ne lepődjünk meg, ha nevetgél, vagy épp közönyösnek tűnik. Korábban nem élt át hasonlót, nem tudja, hogy viselkedjen, hogy kezelje az érzelmeit.

A furcsa viselkedés is normális

A kicsiket 5-6 éves korukban már foglalkoztatja az elmúlás, ráadásul a halál és az álom olykor összemosódik a fejükben. Ezért félhetnek a sötéttől, elalvástól. Jelen esetben egy nagyon közeli családtag betegsége is kiválthatja a szorongást, még akkor is, ha előtte nem beszélnek a témáról. A gyerekek „érzelem-csápjai” ugyanis erősek – nem tudatosan, de – remekül észlelik a körülöttük folyó történéseket, ezért lehet, hogy tudat alatt már munkál bennük.

Öt tipp, hogyan beszélgessünk a halálról

• Tartsuk a meg folytonosságot sugalmazó rutinokat, pl.: esti mese, esti beszélgetés.

• Legyünk őszinték és nyitottak a kérdéseire, ezeket válaszoljuk meg.

• Bátorítsuk, hogy akár sajátos – alkotó – módon is kifejezheti gyászát. pl.: rajzolás, bábozás, zenélés

• Mondjuk el, hogy minden érzelemnyilvánítás normális, a sírás, a szomorúság és a düh is.

• Nem csak az a fontos, hogy „mit” de az is, „hogyan” mondjuk. Éreztessük a gyerekkel a szeretetünket, hogy támaszkodhat ránk és, hogy biztonságban van.

Várom az olvasók levelét a [email protected] emailcímre, bármilyen témában! Oldjuk meg együtt a problémát! – Pósa-Kovács Lilla pszichológus, coach, újságíró válaszol!