Megrázó dolgokat mondott annak a 8 éves kislánynak az édesapja, aki tragikus körülmények között halt meg a móri iskolában.

Nagyon határozottan szeretném leszögezni, hogy semmiféle szektának vagy gyülekezetnek nem vagyunk tagjai. Ezt azért fontos kiemelni, mert lehet, többeknek furcsa lesz, amit mondani fogunk a feleségemmel kezdte a Blikk-nek Abigél édesapja, Németh István.

Az az igazság, hogy az évek alatt sok jelet kaptunk, hogy Abigél nem lesz velünk sokáig itt a földön, csak mi ezekről nem akartunk tudomást venni – folytatta a gyászoló édesapa.

Abigélnek veleszületett szívelégtelensége volt, a betegséget már magzati korban diagnosztizálták nála. A születése sem volt problémamentes.

– Az ő szívbetegsége kontrollált volt. Rendszeresen jártunk vele orvoshoz, minden utasítást betartottunk. Ő azonban egy igazi eleven, örökmozgó gyerek volt, nem igazán akart tudomást venni a betegségéről. Imádott labdázni, és nagyon bántotta, hogy a szíve miatt sok dolgot nem csinálhat. Szerintem lényegtelen, hogy pont labdázás közben érte a halál. Mi senkire nem haragszunk, gondolom, addig könyörgött, amíg a kapuba beállították. Mi a feleségemmel úgy gondoljuk, hogy ő bárhol lehetett volna, meghal. Egyszerűen ennyi időre szabatott az ő földi élete. Borzasztó fájdalom ez nekünk, de tudomásul kell vennünk.
– Így is több szeretet adott, mint a legtöbb ember egész életében – vette át a szót Abigél édesanyja.

Egy nagyon életigenlő gyerek volt, miközben ma már pontosan tudjuk: ő is sejthette, hogy korán meghal. Erre utalnak a rajzai is, és több más jel. Az is furcsa, hogy a járvány alatt többször is mondtam: csak nehogy valamelyik gyerekemet elveszítsem. De közben éreztem, hogy hamarosan megtörténik. Ami a legfontosabb Abigéllel kapcsolatban, hogy mindenki tudja: ő egy szeretetgombóc volt, aki a környezetében élőket a feltétel nélküli szeretet adására tanította. Meggyőződésem, hogy felnőttként ezzel a hatalmas lelkével boldogtalan ember lett volna – zárta a megrázóan őszinte beszélgetést az édesapa.