A Metropol munkatársát a múlt hét közepén értesítette telefonon a háziorvosa, hogy megkaphatja a koronavírus elleni vakcinát. A háziorvos a Szputnyik V vakcinát ajánlotta fel, amire ő azonnal igent mondott. A fiatalember kendőzetlen őszinteséggel beszél érzéseiről és arról is, mit tapasztalt az oltóponton.

A vakcinával győzhetjük le a vírust

„Hatalmas meglepetés ért, amikor a háziorvosom múlt hét szerdán értesített, hogy megkaphatom az oltást. Azonnal kirohantam a szobámból és mondtam a szüleimnek, hogy megkaphatom a Szputnyikot, mire ők azonnal rávágták, hogy menjek és adassam be magamnak, megbíznak a keleti vakcinákban.

Nagyon-nagyon boldog és izgatott voltam, hiszen megkaphatom az oltást, ami most nagyon fontos, hiszen ez az egy fegyverünk van a vírus ellen, emellett szinte az elsők között regisztráltam. Természetesen tudtam, ki kell várnom a soromat, de olyan jó érzés tudni, pár nap, és én következem. Nagyon szeretnék már rég nem látott barátaimmal találkozni és nemcsak a virtuális, hanem a valós térben is beülni velük egy italra vagy kávéra.

Szputnyik V vakcina

Fiatal kollégánk nagyon örült az oltásnak (Fotó: Shutterstock)

Zökkenőmentesen ment minden

Vasárnap tizenegy órára volt időpontom, de előtte egy órával már nagyon izgultam, és bevallom, még egy kis rettegés is erőt vett rajtam, talán ennyire még nem is féltem semmitől, mint most. Nem igazán amiatt, hogy mi lesz velem, ha beoltanak, hanem hogy mi fog történni az oltóponton, hogyan bonyolítják majd le az oltást, és egyáltalán, mi vár ott rám.

Már tudom, kár volt az izgalom, az oltás zökkenőmentesen és flottul zajlott, nem volt semmi fennakadás. A Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjébe kellett mennem, ahol kétféle oltást adtak be, az egyik a Pfizer volt, amit a kismamák mellett a lakosság is megkapott, a másik helyen a Szputnyik V-vel oltottak, az volt az én célpontom, ott várt rám a vakcina. Mindkét bejáratnál biztonsági őrök álltak és irányították az oltásra érkezőket, az oltóhelyre pedig katonák kísértek be, akik először testhőt mértek, majd a kijelölt helyekre ültették le az oltandókat. Egy rövid orvosi eligazítás után felpörögtek az események, másodikként szólítottak az oltásra, amit az orvos körülbelül egy perc alatt adott be.

Csak hogy érzékeltessem a sebességet: 10.45-kor kísértek be a katonák és 10.55-kor már meg is kaptam a vakcinát, délre pedig már otthon is voltam. Fontos, hogy az oltás után még negyedórát ott kell maradni, az esetlegesen fellépő mellékhatások miatt!

Az oltás után különösebb bajom nem volt, a karom délutánra elkezdett zsibbadni, illetve estére belázasodtam. A lázam reggelre lement, egyedül a karzsibbadás maradt, de szinte már alig fáj.

Feltörtek az érzések

Óriási pozitívum vagy inkább a hála itt a megfelelő szó, az egészségügyi dolgozók és a rendvédelmi dolgozók irányába, hiszen mindennap azért dolgoznak, hogy minél több magyar megkapja a vakcinát. Erőn felüli munkájuk nem gátolta meg az ott dolgozókat abban, hogy bátorítsanak. A maszk alatt láttam azt a megbújó mosolyt és jókedvet, amit szerintem soha nem fogok elfelejteni. Ahogy azt se, hogy az oltás után hazafelé végig sírtam, és nem azért, mert fájt volna az oltás helye, hanem azért, mert az ott dolgozóktól olyan hálát, szeretetet és odafigyelést kaptam, amelyet soha nem fogok tudni visszaadni, és amiért örökké hálás leszek.

Negatívum volt, hogy nagyon sok ember, akik már megkapták az oltást, úgy hagyták el az oltópontot, hogy nem viseltek maszkot, s később sem vették fel, mintha az oltás után a járvány már egy csettintésre véget ért volna számukra. Ez pedig nagyon veszélyes, mert hiába kaptuk meg az első vakcinát, attól még a vírus ugyanúgy fertőz, és bármikor elkaphatjuk, ha nem tartjuk be a járvány ellenni intézkedéseket.

Oltassa be magát mindenki!

Szólnék azokhoz is, akik nem szeretnék magukat beoltatni vagy kételkednek az oltás hatékonyságában. Tény, hogy kellemetlenségekkel jár az oltás, fel kell öltözni, el kell menni, fel kell tűrni a pólónk ujját, arról már nem is beszélve, hogy az orvos egy hosszú tűvel hadonászik a karunk mellett, majd belénk szúrja a tűt. Ilyenkor abba gondoljunk bele, hogy ezek a dolgok kis semmiségek ahhoz képest, milyen veszélyes maga a koronavírus. Jelenleg a vakcina az egyetlen lehetőség arra, hogy újra visszatérjen a normális élet, és kimozdulhassunk a home office és a digitális oktatás árnyékából, s újra találkozhassunk barátainkkal vagy megölelhessük és meglátogathassuk idős rokonainkat, esetleg beüljünk egy kávéra vagy egy pohár hideg sörre.