Megrendítő vallomás: a négygyermekes Éva 27 napig lélegeztetőgépen küzdött az életéért

Éva mindent megtesz a teljes gyógyulásért és azért, hogy ne kapja el újra a koronavírust. A négygyermekes anyuka két hónapon keresztül küzdött az életéért, és hogy hazamehessen a családjához. Arról, hogy mindezt hogy élte meg, szívszorító interjúban mesélt a Metropolnak.

„Féltem, hogy ha gépre tesznek, már nem megyek haza...”

„2020 december elején jelentkezett nálam a Covid, gyengeséggel, verejtékezéssel, mellkasi fájdalommal. Az állapotom napról napra rosszabbodott, aztán elkezdtem köhögni is és belázasodtam. A lányom mentőt akart hívni, ám nem tettük, mert én féltem. Féltem, ha gépre tesznek, akkor már nem megyek haza. Mivel azonban pár nap múlva sem javultam, felhívtam a háziorvosomat” – kezdte a történetét Éva, akinek ekkor az orvosa gyógyszereket írt fel. Végül lánya győzte meg arról, hogy fontos lenne egy kivizsgálás, így végül mentőt hívtak hozzá. A gyorsteszt negatív lett és levették a PCR-t, de amikor hazaindult, rosszul lett.

„Kiderült: kétoldali tüdőgyulladásom van!”

„Szóltam, hogy szédülök, és azonnal segítettek, oxigént kaptam és jobban lettem. Majd kivizsgáltak és kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladásom van. Rögtön elkezdték a gyógyszeres, injekciós és infúziós kezelést, de nem lettem jobban. A lázam egyre emelkedett, és már a végtagjaimban is izomfájdalmat éreztem.”

„27 napot voltam lélegeztetőgépen”

„Mivel az értékeim semmitől nem javultak, két napra rá Covid-pozitívként az intenzív osztályra kerültem, ahol végül lélegeztetőgépre helyeztek. A férjem be sem jöhetett hozzám, de nem is lett volna rá jó hatással a látvány. Amikor gépen voltam, általában nem voltam magamnál, csak néha hallottam az ápolókat beszélni – ez adott nekem nekem erőt. De túléltem! 42 napot voltam az intenzíven, ebből 27 napot lélegeztetőgépen. December elején kezdődött, és az intenzívről csak január 19-én kerültem ki. Január 6-án levettek a gépről, 8-án a tubust is kivették. Január 19-én átkerültem a rehabilitációs osztályra, ahol újra megtanultam járni. Boldog voltam, hogy élek, és nemsokára hazamehetek a családomhoz, de még mindig szörnyű állapotban voltam” – meséli.

„Nem tudtam elfogadni, hogy nem tudok járni”

„A rehabilitációt nagyon rosszul viseltem. Nem tudtam elfogadni, hogy nem tudok járni, önállóan tisztálkodni és hasonlók. De tudtam, hogy nem sajnáltathatom magam, erőre kell kapnom. Ez végül az összes kezelésnek, gyakorlatnak és foglalkozásnak köszönhetően sikerült is” – emlékezett vissza a négygyerekes anyuka, aki 13 nappal azután, hogy kikerült az intenzívről, járókerettel ugyan, de önállóan távozott a kórházból. Éva azt kérte hazaérkezésekor, hogy legyenek vele türelmesek. Aztán hetek alatt újra tanult mindent, amit korábban tudott, és sokat pihent, ami szintén jelentősen javított az állapotán.

A család volt a megtartó erő

„A lelket a családom tartotta bennem, a 4 gyermekem és 2 unokám. Őértük aggódtam folyamatosan, és a nővérek nagyon kedvesek voltak, igyekeztek mindig hírt adni a családomról” – mondta el Éva, aki hangsúlyozta, hogy nagyon hálás az ápolóknak, a családjának és még a munkahelyének is, mivel mindenki türelmes és segítőkész volt még a legnehezebb időszakban is. Áprilistól már dolgozhatott. Elmúlt egy év, és nagyjából helyrejött, de még mindig szenved a betegség szövődményeitől.

Rengeteg a szövődmény, ma is ellenőrzés alatt él

Éva nemcsak betegsége alatt küzdött sokat, hanem azután is. A vírus több, felépülését megnehezítő szövődményt is okozott nála. „Agyidegbénulásom és szívnagyobbodásom lett, hegesedett és károsodott a tüdőm, a gyomor- és bélrendszerem, a vérképző rendszerem, a májam és vesém is. Napi 36 szem gyógyszert kellett szednem. Mára ezek egy része elmúlt, de van, amivel együtt kell élnem. Most tünetmentes vagyok, de folyamatosan ellenőrzés alatt állok” – mondja. De hiába a sok nehézség még ma is, elmondhatja: hősies küzdelem után megnyerte a nagy csatát a halálos kór ellen!

Azóta 3 oltást is megkapott, hogy megvédje az életét

„Mióta meggyógyultam a kórból, nem kockáztatok: felvettem háromszor a koronavírus elleni oltást, beoltattam magam influenza ellen és még tüdőgyulladást megelőző oltást is kértem az orvosomtól. Emellett pedig nagyon sok vitamint szedek” – sorolja Éva, s azt is hozzáteszi, azóta mindenkit arra kér: „Mindenképpen tegyenek meg mindent az egészségükért és a legfontosabb, hogy bízzanak az orvosokban. Szerintem, aki teheti, oltassa magát.”

A család már kész volt elbúcsúzni tőle

Éva elmondta, hogy ez az időszak a családjának is rettentően nehéz volt, csak remélték, hogy felépül. „A lányomnak volt, amikor azt mondták, hogy 1 százalék az esélyem a túlélésre. Szegények otthon voltak és mindig csak annyit tudtak, amennyit az orvosok, ápolók éppen el tudtak az állapotomról mondani...”