A kutatásban a Pfizer után adott AstraZeneca vagy az AstraZeneca után beadott Pfizer vakcina egyaránt magas koncentrációjú antitestválaszt váltott ki a páciensekben, ha a két dózis bedása között négy hét telt el.

Az eredmények nyomán lehetőség nyílik a nagyobb rugalmasságra, az oltakozóknak nem kell az először beadott vakcinára várniuk, hanem a másikat is megkaphatják második oltásként, ha az hamarabb áll rendelkezésre.

A kutatást ellenőrző Matthew Snape oxfordi professzor kiemelte, hogy a négy hét különbséggel adott két különböző oltás olyan immunválaszt váltott ki, amely „meghaladja az AstraZeneca-vakcina standard ütemterve szerint meghatározott küszöbértéket”.

Az Oxfordi Egyetem által végzett Com-COV kutatásból az is kiderült, hogy a vakcinák beadásának sorrendje is számít. Az AstraZeneca után beadott Pfizer erősebb antitestválaszt és T-sejt-választ váltott ki, mint a Pfizer után beadott AstraZeneca. Ugyanakkor mindkét verzió erősebb antitestválaszt váltott ki, mint a magas hatékonyságú, standard két dózisú AstraZeneca-oltás.

Kiderült, így hat az AstraZeneca és a Pfizer vakcinák keverése Fotó: shutterstock

A legmagasabb antitestválaszt a két dózisban beadott Pfizer-vakcina váltotta ki, a legmagasabb T-sejt-választ pedig az AstraZenecát követő Pfizer-kombináció.

A T-sejtek fontos szerepet játszanak az antitesttermelésben és annak fenntartásában

Ezek az eredmények felbecsülhetetlen értékű útmutatást jelentenek a vegyes adagolás alkalmazásához, azonban az itt vizsgált négyhetes intervallum rövidebb, mint a 8-12 hetes ütemezés, amelyet az AstraZeneca adagolásánál a leggyakrabban alkalmaznak” – magyarázta Snape.

Mint hozzáfűzte: „a hosszabb intervallum köztudottan jobb immunválaszt eredményez és a 12 hetes intervallumra vonatkozó eredmények rövidesen rendelkezésre állnak”.

A Com-COV-tanulmány célja az volt, hogy felmérje a két dózisban adott, különböző vakcinák alkalmazásának megvalósíthatóságát. A kutatást a Lancet folyóirat online kiadásában publikálták.