A Szeretet háza Alapítvány egy lelki betegek, így szenvedélybetegek rehabilitációját és visszailleszkedését segítő civil szervezet. Programjuk során sok olyan programmal, illetve munkával látják el az ottélőket, ami hosszútávon gyógyulásukat segíti elő. Itt él jelenleg Laci is, aki a gyógyulásáról és élményeiről rendszeresen blog formájában számol be, ami sokak számára rendkívül nagy segítség lehet. Az írásai egy humoros, kedves férfit tükröznek, aki elég pozitívan ír a megpróbáltatásokról is.

(Fotó: Csóka Ferenc)

“Laci a barátunk és mentoráltunk, akivel hétfőn elindulunk egy nagy utazásra!”

Laci még 2020 végén került be a mentoráltak közé, ami több hónapnyi elzártságot és csoportos programot jelentett, ami mind a gyógyulását segíti elő. A Szeretet háza Facebook-oldalán üdvözölte a férfit, akit 14 nap után fogadtak be teljesen a rehabilitációs programba. Egy látványos képpel illusztrálták is a két hét alatt lemenő változásokat. “Laci a barátunk és mentoráltunk, akivel hétfőn elindulunk egy nagy utazásra” – írták a poszthoz, ami után nem sokkal Laci el is kezdte bejegyzéseinek írását.

A blogok tulajdonképpen ottani mindennapjait mesélik el, hogyan fogadja el önmagát és gyógyulását. Az írásaiból kiderül, hogy többféle rutint és feladatot is kapnak, illetve közös programokon vesznek részt, amivel fokozatosan érhetik el kitűzött céljaikat.

Visszaesés

Az ide kerülő emberek együtt dolgoznak, együtt gyógyulnak, így akarva-akaratlanul jóban lesznek egymással. Gyakran egymás erejéből tudnak erőt meríteni a következő naphoz. Így nehéz azzal szembesülni, ha egy “bajtársuk” a való életbe való kilépéskor visszaesik korábbi hibáiba.

– Egy volt társamról – aki nemrég ment haza – kiderült, hogy visszaesett, hat hónapos sikeres terápia után kezdett újra inni…Tőle nagyon sokat tanultam, a foglalkozásokon odafigyeltem rá, igyekeztem kiszűrni azokat a gondolatait, melyek rám is igazak lehetnek. A lényeg az, hogy biztos voltam abban, neki sikerülni fog. Most meg rá kellett jönnöm, hogy szabadon igen nagy veszélyeknek van kitéve egy józan alkoholista. Még nem tudom, hogyan lesz, most úgy gondolom, hogy ez a hat hónap arra erősít, hogy ne dobjam a szemétre, mint a megelőző éveket. Szóval várom a hatodik hónap végét és készülök rá – írta a blogjában a férfia, aki számára ez a szomorú hír is erőt adott, hogy igenis meg tudja majd csinálni.

Apróságnak tűnhet, de mégsem az

Kezelését Sopronban kezdte meg, ahonnan felvették a rehabilitációs programba – Ideje volt a lányaimnak elmondani, hogy mi is van velem. Tudnotok kell, hogy mindketten külföldön tanulnak, ezért telefonon tartottuk eddig a kapcsolatot. Múlt hétig azt hitték, hogy Sopronban vagyok. Most A-tól Z-ig beszámoltam nekik az elmúlt két hónapomról, minden rosszról és jóról egyaránt. A kisebbik sírt örömében, a nagyobbik egyetértett a döntésemmel- számol be az apróságnak tűnő igazságról, ami az egész család számára egy óriási fordulat lehet hosszútávon.