Így néz ki a Bázisépítők minifaluja a pesti erdőben

A budapesti farengeteg közepén 4 fiú kedvet kapott a bunkerépítéshez. Az egész történet olyan, mint egy régi sztori vagy egy kalandregény cselekménye, hiszen Budapesten nem nagyon látni a gyerekeket az erdőkben játszani. A fiatalok többsége már nem a kinti szórakozást részesíti előnyben, így különböző videojátékokkal kezdtek el játszani, amikhez ki sem kell tenniük otthonról a lábukat, de Marci, Milán, Levi és Balázs inkább szorgos munkával felépítette a bunkerből álló „kis falut”.

A koronavírus első hullámával sok fiatal unni kezdte magát, hiszen mivel a karantén ideje alatt szünetelt az iskola, nem fárasztotta le őket. A srácok ekkor kezdtek bele a nagy kalandba, ami azóta is tart.

- Van egy messenger-csoportunk „Bázisépítők„ néven, szóval ez lett a csapatunk neve is - avattak be a srácok a csapatnevük történetébe, ami tovább erősíti a kalandregényérzést.

Gyors körút a területükön

Az iskolás fiúk folyamatosan dolgoznak az ő világtól eldugott kis részükön, így történt az is, hogy mire kiértünk, már több különálló bunker is megépült. Osztálytársak, így üzenetben vagy a suliban a szünetek alkalmával megbeszélik, hogy mikor mennek ki megint, hogy folytathassák az építkezést. Sokszor előre megtervezik, mit szeretnének, és a zsebpénzükből megveszik a kellékeket.

Óriási képzelőerővel rendelkeznek, az egyik bunkert egy pinceszerű tárolóhelynek építették, így amikor ott jártunk, éppen a levezető lépcsőt készítették, és ásták ki a pinceszerű odút, de ezen kívül van már fősátor, fatároló, kuka és még fészer is, sőt egy csapot is készítettek maguknak, hogy az ásás után meg tudjanak tisztálkodni.

Elrejtett saját kincsesláda

A területen elrejtettek maguknak egy kis túlélődobozt, ebben van mindenféle, ami kellhet nekik a mindennapi építkezések során.

- Van benne egy távcső, ezzel Marci a madarakat szokta nézni. Van egy zsebrádiónk, amivel mindig zenét hallgatunk, kis nasi, pár pohár, meg egy füzet, amibe a bázisterveket szoktuk leírni, illetve itt van a bázis terve, egy ilyen térképszerű, amit mi rajzoltunk le - mesélte lelkesen a Metropolnak Levi , aki részletesen elmagyarázta nekünk a térképet a kis helyükről. Kihangsúlyozta, el kell mindent rejteniük, hiszen több mindent loptak már el, legutóbb a saját kezűleg gyártott zászlójukat vitte el valaki, illetve a kihelyezett kis lámpásukat is lenyúlták már tőlük.

Sok bántást kapnak

A barátságra és az összetartásra folyamatosan okot ad, hogy nem mindenki nézi jó szemmel a szórakozásukat, kezdetben volt egy úr, aki rendszeresen megrongálta a bunkert. Gyakran késsel szétkaszabolta a hálót, amivel a bunkereket megvédik, illetve jobban egyben tartják. Ledobta a darabokat a földre, arra hivatkozva, hogy ő természetvédő. Addig fajult az eset, hogy a fiúknak máshova kellett költöztetnie a bázist.

- Már tavaly tavasszal is elkezdtünk építeni egy bunkert az erdő túloldalán, de akkor valaki mindig megrongálta azt. Később megláttuk, hogy egy ismeretlen bácsi direkt rongálja meg bunkert, és ránk szólt, hogy mit képzelünk magunkról, hogy rongáljuk a természetet, de nekünk sosem ez volt a célunk. Műanyagot is csak a vízhordó palackok miatt használunk - idézte fel Balázs a furcsa élményt az úrról, aki nem hagyta őket békén.

Már az osztálytársaik elől is titkolják az új helyet, mivel volt olyan ismerősük, akik poénból lerombolta, amit építettek. Mindig kijárt, és egyszerűen csak szórakozásból szétszedte a srácok bunkerjét, de mióta elköltöztek a régi helyről, már senkinek nem árulják el az új építmény igazi helyszínét.