„Fekete nyárként” vonult be a modernkor történelmébe az ausztrál kontinenset súlytó legsúlyosabb tűzvész. A katasztrofális esemény során mintegy hárommilliárdnyi állat veszett oda vagy lett hontalan és egy Anglia méretű földdarab vált a lángok martalékává. A tragédia példa nélküli módon mozgósította az embereket egy cél érdekében: a fauna megmentése és az élővilág mielőbbi helyreállítása. A történteknek az Erdőtüzek után – Ausztrália vadonjának feléledése című dokumentumfilm állít emléket.

A fekete nyár oka

Délkelet-Ausztráliát három éven át rekordméretű aszályok sújtották: folyók és tavak tűntek el, egész erdők száradtak ki. 2019 a legforróbb és legszárazabb évként vonult be a történelembe, és a szokásosnál már két hónappal korábban extrém tűzveszélyre hívták fel a figyelmet. Az első tüzet augusztusban egy száraz villám okozta, amiből aztán a valaha látott legnagyobb bozóttűz lett. Ez helyenként olyan heves volt, hogy maga alakította az időjárást. A pusztítás puszta adatai is megdöbbentők: a fekete nyár során néhány hónap alatt 20 millió hektár vált hamuvá. Queenslandtől Nyugat-Ausztrálián át Victoriág és Új-Dél-Walesig mindenhol tombolt a tűz – nyomábann csak Új-Dél-Walesben 11 000 egyedi tűz keletkezett. A lángok felemésztették a Kenguru-sziget felét is, 50 000 koala otthonát. A nem túl szapora állatok populációjának 80 százaléka veszett oda.

A vombatokat és „vendégeiket” a saját járataik mentették meg

Miközben a felszínen krematóriumi hőség tombolt, amely minden állatot elüldözött vagy elpusztított, egy kisállat, a vombat néhány példánya csodával határos módon megmenekült, hála a 10–15, vagy akár 20 méter hosszú, földbe vésett járataiknak. Ezek a járatok ráadásul más állatoknak is menedéket kínáltak: a dokumentumfilmben megszólaló egyik mentő hangyászsün és varánusz nyomára is bukkant, sőt, ezekben még a mindig leleményes lantfarkú madarak is elrejtőztek. De a tűzvész túlélése még nem jelent garanciát az életben maradásra: odakint a vombatok egy halott világgal szembesültek, amelyekbe még hetekkel később se tért vissza az élet, ezért a mentőknek élelmet és vizet kellett kitenniük a túlélőknek.

A tűzvész utáni legnagyobb veszély a macska volt

Az elvadult macskák Ausztrália 99 százalékán elterjedtek, és évente másfél milliárd őshonos állatot ölnek meg. A tűzvész is nekik kedvez, hisz megannyi búvóhely nélkül maradt és/vagy sérült állatot hagyott maga után, amelyek közül számos a macskák prédájává vált. Ausztráliában a legrosszabb az emlősök kihalási aránya a földön, és ezek több mint 90 százalékát a betelepített rókák és az elvadult macskák okozzák. Ráadásul a miattuk elmenekült állatok hiánya újabb tűzesetekhez vezethet, ugyanis így nincs, aki megforgassa az avartakarót, így az gyúlékony törmelékké válik. Ezért a különböző erszényesek visszatelepítése kulcsfontosságú kérdés ezeken a területeken – jó néhány állatot, pl. tasmániai ördögöket egyenesen azért tenyésztenek, hogy aztán itt szabadon engedjék őket. Illetve a madarak visszatelepítése is kulcskérdés, ugyanis csak egy példány átlagosan 150 tonna talajt mozgat meg évente – jobban, mint bármely más állat a világon.

Intő példa

A fekete nyár intő példa arra, hogy a bolygó egy új korszakba lépett, amit már el is kereszteltek pirocén kornak. Az éghajlati modellezés szerint hosszabb és veszélyesebb tüzes időszakokra számíthatunk mindkét féltekén, és a globális felmelegedés miatt egyre nagyobb szükség lesz a beavatkozásra az állatok életben maradásához. De van remény: a Viasat Nature, az Erdőtüzek után – Ausztrália vadonjának feléledése című dokumentumfilmje példátlan összefogásról és a drámai történések mellett kisebb-nagyobb sikerekről is beszámol, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy immáron nem mehetünk el az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések mellett, ugyanis a tüzek itt és most égnek – azaz a fekete nyár bármikor megismétlődhet.