Győrfi Pál: A gyerekeim elkapcsolnak, ha a tévében látnak

A karantén alatt figyelemfelhívó videók és plakátok által kér mindenkit arra, hogy tartsák be az óvintézkedéseket. A „nyári szünet” után pedig ismét visszatért…

Fontos volt, hogy a koronavírus megjelenése után minél több felületen elmondjuk az embereknek miként tudnak egy új és ismeretlen betegség ellen védekezni. Ezért jött létre a Maradj otthon! kampány. Megtisztelő volt, hogy minderre engem kértek fel, és nagy örömmel láttuk, hogy hatásos volt, mert közös erővel sikeresen túljutott Magyarország az első hullámon. A nyarat szépen kihúztuk, most azonban rohamosan nőnek a számok. A lakosság már tudja mit kell tenni, csak sajnos nem tartják be, emiatt éreztem szükségét annak, hogy most ismét szóljak hozzájuk. Készülők még ilyen videókkal, mert a járvány továbbra is köztünk van, és bár most elsősorban a fiatalok fertőződnek meg, könnyen átadhatják idős szeretteiknek.

Mikor kezdett érdeklődni a mentőzés iránt?

Pár percnyire a mentőállomástól nőttem fel, és mindig kíváncsian figyeltem a körúti ablakunkból, hogy jönnek-mennek a nagy szirénázó autók. Bejártam a mentősökhöz, volt külön füzetem is, amibe gyűjtöttem az aláírásokat a hőseimtől. Sokszor megengedték, hogy közöttük lehessek, velük várjam a riasztást, még saját fehér köpenyt is kaptam. A középiskola elvégzése után már mentőápolóként dolgoztam, közben tovább tanultam és megszereztem különféle képesítéseket. 25 évig ez volt a hivatásom.

Hogyan jött a szóvivői pozíció?

2000-ben keresett meg az Országos Mentőszolgálat akkori vezetője, hogy az egyre nagyobb sajtóérdeklődés miatt szükségét érzi egy szóvivő alkalmazásának. Akkor már a mentőtiszti végzettség mellett a PR diplomám is megvolt és épp egy multinacionális gyógyszercégnél dolgoztam. Megtisztelő volt a felkérés, de sokáig egyezkedtünk, mert én nem egyszerű szócsőként, hanem a döntésekben részes kommunikációs vezetőként szerettem volna működni. Emlékszem mennyire izgultam, mikor beérkezett az irodámba az első telefonhívás. Másnap megjelent a cikk a nyilatkozatommal, ezért vagy tíz újságpéldányt vettem és mindenkinek szétküldtem a családban, annyira nagy dolog volt ez számomra. Eleinte még mentőztem is, de idővel aztán ezt abbahagytam.

Miért?

A mentőt hívó emberek, akik minden nap láttak a tévében, sokszor megijedtek, mikor megjelentem az ajtajukban. Azt hitték, a tévétől jöttem, zavarban voltak, ami nehezítette a helyzetüket. Ráadásul „kirakatmentősként” úgy éreztem, hogy nekem nem szabad semmiben sem hibáznom. Jobbnak láttam, ha ezután „csak” a kommunikációval foglalkozom.