A világ vezető antropológiai, néprajzi és régészeti múzeumai közé tartozó intézmény, amely szeptember 22-én nyitja meg ismét a kapuit, a gyarmati múlttal való szakítás jegyében távolított el a vitrinekből 120 emberi maradványt, köztük a híres dél-amerikai zsugorított fejeket (cancákat), naga trófeafejeket és egy egyiptomi gyermekmúmiát.

A vitatott kiállítási tárgyak eltávolításáról három évig tartó erkölcsi mérlegelés után született meg a döntés. Laura van Broekhoven igazgató szerint a “bonyolult gyarmati múltra tekintettel fontos, hogy ne riadjunk vissza a nehéz vitáktól se”.

A több mint 130 év alatt összegyűjtött 500 ezer kiállítási tárgy jó része szorosan összekapcsolódik a brit birodalmi terjeszkedéssel, a múzeum azon “mandátumával”, hogy tárgyakat gyűjtsön egybe és osztályozzon a világ minden tájáról.

Az oxfordi múzeumban még mindig több mint 2800 emberi maradványt őriznek, ezek sorsát az elkövetkező években vitatják meg a származási közösségekkel – olvasható a Sky News honlapján.

A látogatók körében végzett kutatás szerint sokan úgy tekintenek az emberi maradványok bemutatására, mint a más kultúrákkal szembeni “vad, primitív vagy kegyetlen bánásmód tanújelére” – közölte az igazgató. A maradványok mutogatása egymás megértésének elősegítése helyett a rasszista és a sztereotip gondolkodást erősíti, ami ellentétes a múzeum ma vallott értékeivel – mondta Laura van Broekhoven.

Az 1884 és 1936 között a múzeumba került cancákat, az összezsugorított emberfejeket az ecuadori és a perui suár és acsuár népek készítették, hogy megőrizzék a férfiakban lakozó lelkek valamelyikének erejét, hogy azt önmaguk megerősítésére, a termés növelésére használják fel.

A zsugorított fejek helyett a látogatók az újranyitás után a múzeumban lévő emberi maradványokról, a restitúciós munkáról kapnak tájékoztatást, továbbá magyarázatot arra, hogy a vitrinekből eltávolított tárgyakat miért nem láthatják többé.

A múzeum közleménye szerint a látogatóknak elmagyarázzák, hogy az emberi maradványokat “problémás múltbéli tudományos módszereknél” használták fel, a koponyák és csontok méricskéléséből vontak le következtetést népcsoportok alacsonyabb- vagy magasabbrendűségére.