Szinte semmi sem maradt abból a kisbuszból, amely öt emberrel a fedélzetén belerohant egy, az M4-es autóút szélén álló kamionba. A túrkevei S. Krisztián, Cs. Norbert, F. Zoltán, illetve a mátyfalvai K. János és V. Iván is azonnal életét vesztette. A kamionvezető Dániel hiába szeretett volna segíteni, egyik sérültnek sem volt esélye a túlélésre. A férfi a Borsnak mesélt a sokkoló élményről.

A felismerhetetlenségig összeroncsolódott a kisbusz, a járműben lévőknek esélyük sem volt túlélni a balesetet Fotó: Bors/Knap Zoltán

Éppen elgondolkodtam, hogyan folytassam az utamat, amikor egy hangos puffanást hallottam, és persze a kamionom is megremegett. Kiszálltam, hogy megnézzem mi történt, és azonnal láttam, hogy nagy a baj. Ekkora szörnyűséget még életemben nem láttam, és még az ellenségemnek sem kívánok hasonló élményt. A kisbuszból alig maradt valami, és a kamionom hátsó kerekei is kitörtek – mondta az Erdélyben élő férfi a Borsnak. – Hiába próbáltam a sérültekkel beszélni, már semmire sem reagáltak. Rögtön láttam: mind az öten meghaltak. Sokkot kaptam, talán fel sem fogtam azonnal, minek váltam a részesévé. Én mindig minden szabályt be­tartok, hiszen a hivatásom a vezetés. Még sosem volt balesetem – magyarázta Dániel, aki a baleset után még nem tudta megmondani, szeretne-e még kamionsofőrként dolgozni.

– Én sérülések nélkül megúsztam, fizikailag tehát jól vagyok. A lelkem azonban összetört. Csak arra tudok gondolni, hogy ezt az öt embert valakik nagyon várták haza. Engem még megölelhetnek a szeretteim, őket már nem. Tudom, hogy a balesetben vétlen va­gyok, de ez csak alig vigasztal. Együttérzek az elhunytak hoz­zá­tartozóival – szögezte le Dá­niel a lapnak.

A mentőket végül egy segítő szándékkal megálló autós értesítette. Kisvártatva meg is érkezett a segítség, de igazi feladatuk már csak a tűzoltóknak akadt. A protokollnak meg­felelően az orvos engedélyével ők emelték ki a holttesteket a roncsból. Az elhunytak vélhetően fel sem fogták, mi történik velük. Mivel a járművük sebessége hirtelen csökkent nullára, a testük megrázkódott, és erős belső sérüléseket szenvedtek.

A Bors megtudta: a túrkevei F. Zoltán még együtt lakott súlyos beteg édesanyjával és két fivérével.

Késő éjjel rendőrök csengettek a kapunkon. Ebből már sejtettük, hogy baj van, hiszen nem szokott a hatósággal dolgunk lenni. Amikor elmondták, hogy mi történt, összeroppantunk. Mi megértettük, hogy a testvérünk nincs többé, de kérdés, hogy az anyukánk hogyan fogja ezt feldolgozni – mondta az egyik családtag.

Cs. Norbertnek egy 2. osztályos kislánya volt, Krisztián pedig három gyermeket hagyott hátra. Az ő felesége retteg a feladattól, hogy elmondja a kicsiknek, szeretett édesapjuk soha többé nem veszi őket az ölébe.

A kárpátaljai Mátyfalván péntek óta mindenki a két derék munkásemberükről beszél. Pősze Roland, a helyi görögkatolikus egyházközösség papja a Borsnak elmondta: a falut sokkolta a tragédia.

Mindketten a közösségünk aktív tagjai voltak. Persze már imádkoztunk értük, a családoknak sok erőt kívánunk. János édesanyja a templomunk harangozója, tehát valóban közel állnak hozzám – mondta az áldozópap.

A két férfi gyermekei már felnőttek. Az utóbbi időkben nem sokat találkozhattak szeretteikkel, hiszen szinte állandóan dolgoztak, hogy a családjukon segíthessenek. Legutóbb Budapesten vettek részt egy építkezésen.