Diszpécsernek állt Bernáth Éva, a Magyar Állami Operaház fiatal magánénekese. Az Országos Mentőszolgálatnál telefonon keresi azokat az embereket, akik Covid-19 tesztre várnak. A művésznő pontosan átérzi az emberek keserveit, ugyanis ő is pokoli kínokat élt át, amikor elkapta a koronavírust.

Amikor a Magyar Állami Operaházban felmerült, hogy önkéntesként művészek is besegíthetnek az Országos Mentőszolgálat munkájába, sokan érezték úgy, ott a helyük. Bernáth Éva erről a különleges munkáról és arról is beszélt lapunknak, hogy mennyire megviselte a koronavírus-fertőzés.
A mi feladatunk, hogy a háziorvosok által leadott listán szereplő embereket felhívjuk telefonon. Ők mindannyian arra várnak, hogy levegyék a mintát a covid-teszthez, a mi dolgunk, hogy időpontot egyeztessünk velük.

„Hallom, hogy rosszul vannak, érzem a hangjukon a félelmet”

– Sokan nagyon félnek a teszttől, így a saját tapasztalatomat elmondva igyekszem őket megnyugtatni, hogy nem jár fájdalommal, csak egy gyorsan múló, kellemetlen érzés a mintalevétel – mondta Bernáth Éva. – Iszonyú nehéz megélni, amikor a vonal végén hallod, hogy valaki nagyon rosszul van. Érzem a hangján a félelmet és azt, hogy segítségre vágyik. Minden hívásra rá kell készülnöm, mert ilyen esetekben újra átéltem, amin keresztülmentem. Mégis szeretnék lelki támaszt nyújtani a bajba jutottaknak.
Bernáth Éva azt tanulta a szüleitől, hogy akkor is segítsen, ha csak egy tál ételük van, hiszen azt is meg lehet osztani.
– Szüleimtől mindig ezt a mintát láttam és tanultam el. Mohácsi lány vagyok, olyan helyen nőttem fel, ahol még sokat jelent a jószomszédi viszony, az egymásra figyelés.

A mentők diszpécserközpontjában

Évát őszinte büszkeséggel tölti el, hogy a tánckar, a zenekar, az énekkar, a színpadi háttértárak, a játékmesterek, a műszakosok, és a titkárság munkatársai közül is annyi a jelentkező, hogy egymás elől kapkodják el az időpontokat.

„Ilyen gyenge még soha életemben nem voltam”

Bernáth Éva maga is átélte a koronavírus-fertőzést, ráadásul súlyos tünetekkel.
– Szeptember 11-én iszonyú fejfájással kezdődött, majd bedugult az orrom, elvesztettem a szaglásom, nem éreztem az ízeket. Másnap már a légzés is nehezemre esett. Úgy éreztem, a tüdőkapacitásom a felére esett vissza, a szívemet is megviselte a betegség. Úgy éreztem, mintha széttörték volna a testem. Ilyen gyenge még soha életemben nem voltam. Még egy egyszerű leves megfőzése is öt órámba telt, egy banánt negyedórán át pucoltam. Két méterre volt tőlem a telefonom, de fogalmam sem volt, hogyan fogok eljutni odáig – idézte fel az iszonyú pillanatokat a művésznő.

„Sok mindenre megtanított a járvány”

– Én minden kudarcról vagy betegségről bátran beszélek, nem mélabúsan, hanem arra gondolva, hogyan történt, ami történt, nehéz és esetleg rossz volt, de ez is megtanított valamire. A szemléletmód nagyon fontos: értékelni és elfogadni, ami van, és nem sírni amiatt, ami nincs. Abból nem lehet újraépítkezni. Aktív ember vagyok és a covid előtt önmagam hajcsára voltam. Minden munkában, feladatban, még egy takarításban vagy vacsorafőzésben is képes voltam túlhajszolni magam. Emiatt sokszor kizsigereltem a szervezetemet. A covid megtanított arra is, hogy másként is megélhetem a személyiségemben rejlő aktivitást: szeretettel, türelemmel forduljak magam felé. Ez egy hatalmas élettanítás.

Más művészek is jelentkeztek önkéntesnek

Bernáth Éva kollégája, Rezsnyák Róbert is jelentkezett önkéntes diszpécsernek, ám ő még nem került sorra.

Fotó: Nánási Tamás

Aki művészettel foglalkozik, az érzékenyebb, és ha módja van rá, akkor segít. Vagy úgy, hogy ő találja ki, hogyan, vagy mások felkérésére, de próbálunk segíteni, ahol csak megtehetjük – mondta Rezsnyák Róbert operaénekes. – Tavaly például az Operaház gördülő turnéjának keretén belül Bernáth Éva kollégám szervezésében Böjte Csaba egyik segítő házánál, Déván léptünk fel és elmondhatom, legalább annyi jót kaptunk az ottaniaktól, mint amit mi segítettünk. Fantasztikus és felemelő látni, hogy amit teszünk, az valakinek jólesik, fontos – mint most a járvány elleni védekezés.