1998. január 14-én, az akkor hétéves Szathmáry Nikolett délután négy órakor kilépett a gyulai művelődési ház épületéből, és az alig egy kilométerre található lakótelepi otthonába indult, ám oda már nem érkezett meg. Hogy mi történt vele a hazafelé tartó úton, kivel találkozott, azóta sem lehet biztosan tudni.

Az évek múlásával úgy érzem, egyre nehezebben viselem, hogy nem tudom, ki bántotta a lányomat. Időről-időre érkeznek bejelentések a rendőrségre, az ügyet mindig újranyitják, amint felmerül valami információ. Az utóbbi hónapokban is érkezett néhány, de egyelőre nem tudok róla, hogy volna előrelépés – mondta el a Ripost-nak Niki édesanyja, Iszály-Szilágyi Edit.

Az asszony az évek során erején felül küzdött azért, hogy kiderüljön, mi történt a kislányával: az ország minden pontjára elment, sőt, még a határon túlra is, hogy információkat szerezzen Nikiről. Sajnos azonban mindegyik zsákutcának bizonyult: több mint két évtizede egyetlen gyanúsítottja sincs a borzalmas ügynek.

– A kilencéves unokámmal, Diával sokat beszélgetek Nikiről. Ő egész kiskora óta ismeri a lányom történetét, érti és tudja, mi történt vele. Tudja, hogy nem szabad idegenekkel szóba állni, de a gyerekek másként gondolkodnak.Nikikém is tudta, valaki mégis mondhatott neki valamit aznap délután, melynek nyomán ő megbízott az illetőben, aki később bántotta. Egy biztos: nem vagyok hajlandó belenyugodni a történtekbe és abbahagyni a keresést – jelentette ki Edit asszony.

A család és a hozzátartozók – mint minden évben január 14-én – idén is emléksétára indulnak, hogy így tartsák életben Niki emlékét és ezzel is felhívják a szülők figyelmét arra, hogy az, ami a Szathmáry családdal történt, bárkivel előfordulhat.

– Idén a járvány miatt nem kérek senkit arra, hogy jelenjen meg személyesen, de én és a hozzátartozóim végigjárjuk a művelődési háztól az abc-ig vezető utat, Niki utolsó útvonalát. Szeretném, ha az emberek emlékeznének rá, gondolnának rá ezen a napon – fogalmazott az édesanya.