Így fogadtunk örök hűséget régen – galéria a régmúlt esküvőiről

Már javában tart az esküvő szezon, legtöbbünknek biztosan be is van tervezve a nyárra 1-2 házasságkötés, amire vendégül várnak. Ilyenkor javában megy már a készülődés: mit vegyünk fel, mit adjunk nászajándékba, hol szálljunk meg vagy épp ki vezessen haza. Sok minden változott a régmúlthoz képest. Tartson velünk egy időutazásra, ahol a Fortepan gyűjteményének segítségével felidézzük, milyenek is voltak az esküvők régen.

Régen minden jobb volt?

A házasodó pár egyre többször kéri, hogy az ajándék férjen el egy borítékba, nincs ugyanis szükségük négy darab vízforralóra, vagy 5 különböző porcelántényér szettre. Változott az is, hogy a násznépre nem rakódik már akkora teher: a sütemények jellemzően cukrászdából származnak, és nem az asszonyok szorgoskodnak a konyhában heteken át. Egyre kevésbé van hagyománya annak is, hogy a vőlegény kikérje a menyasszonyt az örömapától, de a templom sem kötelező eleme már a házasságkötéseknek.

Egyre kedveltebbek az extrém házasságkötési helyszínek

Ma már egyre elterjedtebb, hogy az anyakönyvvezető megy arra a helyszínre, amit a pár kijelöl. Sokszor a lagzi helyszínén tartják meg a szertartást, ami adott esetben lehet akár a tengerpart vagy egy elegáns golfpálya is. Régen ez elképzelhetetlen volt. Az ifjú pár a menyasszony vagy a vőlegény szülőfalujának templomában fogadott örök hűséget egymásnak, a mulatságot pedig a helyi fogadóban tartották – akár több napon át. Az úgynevezett "morzsaparti", aminek a lényege, hogy a sok-sok finomság ne vesszen kárba, már szintén egyre inkább kikopó félben van. Ennek egyik oka, hogy az ifjú pár sokszor már a lagziról egyenesen nászútra indul és nem marad még napokon át az ünneplők sokaságával. A szavak helyett azonban beszéljenek a képek. Íme pár múltidéző fotó, hogy milyenek is voltak az esküvők régen: